Az Antarktika egyes részein végbemenő nyári jégolvadás mértéke manapság magasabb, mint bármikor az elmúlt ezer év során – derült ki ausztrál és brit kutatók új tanulmányából, amely újabb bizonyítékokkal szolgál a globális felmelegedés antarktiszi gleccserekre és selfjegekre gyakorolt hatásáról.

Az Ausztrál Nemzeti Egyetem és a brit antarktiszi kutatóprogram (BAS) munkatársai által gyűjtött adatok tanúsága szerint a nyári jégolvadás mértéke mintegy tízszer intenzívebb volt az elmúlt ötven évben, mint hatszáz évvel ezelőtt. „Ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a klíma és a környezet is változik az Antarktika egyes részein” – húzta alá a kutatást vezető Nerilie Abram.

A szakember és csapata 364 méteres mélységből származó jégmagot fúrt ki az Antarktiszi-félsziget északi csücskénél lévő James Ross-szigeten, hogy a minta révén tanulmányozhassák a területen uralkodó éghajlati viszonyokat az elmúlt ezer évre visszamenőleg. A kutatók összevetették a terület történelmi átlaghőmérsékleteit a nyári jégolvadási mértékekkel – írja az MTI.

A szakemberek eredményei szerint, bár a terület átlaghőmérséklete lépcsőzetesen emelkedve érte el az 1,6 Celsius-fokos növekedést az elmúlt hatszáz év során, a jégolvadás mértéke az elmúlt ötven évben volt a legintenzívebb. Mindez azt mutatja, hogy a jégolvadás mértéke drasztikusan megnövekedhet, miután a hőmérséklet elér egy bizonyos fordulópontot.

„Amikor a klíma eléri azt a szintet, hogy kezd 0 Celsius-fok fölé emelkedni, akkor az olvadás mértéke rendkívül érzékeny lesz a hőmérsékletben bekövetkező minden további esetleges növekedésre” – mondta Abram.

A brit antarktiszi kutatóprogramban (BAS) részt vevő Robert Mulvaney szerint valószínűleg az erősebb jégolvadások a felelősek az Antarktisz területén az elmúlt ötven évben tapasztalt gyorsabb gleccserjég-vesztésért, illetve a selfjegek egy részének drámai feltöredezéséért is.

168ora.