Az EHT csapata (Eseményhorizont Távcső) 13 éves munkájának gyümölcse érett be végül.

Ebben az időszakban a tudósok a Saggitarius A*-t és az M87 galaxis közepén lévő objektumot figyelték meg, s bár sokáig képtelenek voltak a kinyert adatokat képpé alakítani, végül meglett az áttörés.

Az M87 galaxis közepén lévő fekete lyukat sikerült “lefotózniuk”, így ennek a tudományos áttörésnek hála, már kézzel fogható és szemmel látható a fekete lyuk eseményhorizontja.

Ezzel pedig az EHT projektje elérte a célját, hisz a tudósok már nagyon régóta azon ügyködnek, hogy valamilyen módon képesek legyenek megvizsgálni egy fekete lyuk környezetét.

Noha az eseményhorizonton túl most sem látunk

hisz az eseményhorizont a téridő azon határa, melyen túli események már nincsenek hatással a megfigyelőre. Tekintve ugyanis, hogy az eseményhorizontba belépő anyag -és sugárzás- kilépni onnan képtelen, így képtelenség megfigyelni, hogy mi is történik ott. Ezért fekete a fekete lyuk: mivel ez az objektum mindent, még a fényt is elnyeli, nem láthatjuk.

azt, hogy a határ előtt mi történik, már láthatjuk.

Azon túl, hogy Einstein relativitáselmélete ismét megerősítést nyert, a tudományos áttörés technikai háttere is több, mint csodálatra méltó.

Az EHT ugyanis nem egy távcső – a 200 főből álló tudóscsoport egy nyolc teleszkópot számláló, rendkívül összetett rendszert épített ki (és alakított át).

A kísérlet során alkalmazott VLBI technológia (nagyon hosszú bázisvonalú interferometria) segítségével a teleszkópok egy hatalmas, bolygóméretű virtuális távcsővé állnak össze, így sikerült a tőlünk 55 millió fényévre lévő fekete lyukat megörökíteni.