A pamut előállítása és a poliészter súlyosan megterheli a környezetet. A pamut nagy mennyiségű vizet igényel, míg a poliészter kőolajból készül, és körülbelül ezer év kell a lebomlásához. A gyapottermesztéshez kötődik a világ rovarirtószer-felhasználásának a negyede, a ruhák kezeléséhez és színezéséhez kapcsolódik a globális ipari vízszennyezés ötöde.

Becslések szerint 150 milliárd ruhadarab készül évente, és csak az Egyesült Államokban 13 millió tonna ruha végzi a kukában.

A textilipar azért is a legszennyezőbb iparágak egyike, mert a – luxustermékeket kivéve – igen alacsony nyereségesség mellett működik, ezért a cégek a lehető legolcsóbb termelési költségeket keresik. Nem véletlenül telepednek meg a legnagyobb ruhaipari cégek a fejlődő országokban.

Graham Ross és Adrian Jones azt vallja, hogy a textíliákból származó hulladék globális problémaFotó: David Kelly

Ausztráliában most azzal kísérleteznek, hogy a kidobott ruhákat hogyan lehet újrafelhasználni. Adrian Jones és Graham Ross évtizedeket töltött a textiliparban, és kilépve a multinacionális cégek világából, egy kísérleti projektet hoztak össze.

A BlockTexx tavaly indult, az ötlet lényege, hogy összegyűjtik a kidobott ruhákat, majd egy technológiai eljárás során megállapítják az összetevőket. Ezt követően az iratmegsemmisítőkhöz hasonló géppel feldarabolják, lényegében rostokra szedik. Kezelik az anyagot, majd ebből készítenek új fonalat, amelyből aztán ismét ruhát lehet gyártani.

A tesztek jól sikerültek, és elkezdték a termelést az Üdvhadsereg együttműködésével. Az idei első üzleti évben tízezer tonnányi már nem használható ruhát terveznek feldolgozni.

https://www.elobolygonk.hu/En_mit_tehetek/Tudatos_vasarlas/2019_03_29/ledaraljak_a_hasznalt_ruhakat_es_abbol_keszitenek_uj_fonalat_hogy_megmentsek_a_bolygot/fb?fbclid=IwAR1K47F866OpmZIZicdE6koD_dv6fdspXPaLOOhjOqhfslw-PxzthrkejEg

A Stanford Egyetem forradalmi eljárása az áttéteket is megszüntette! “Nincs többé áttét!”, a tumorok felszívódtak a kísérleti alanyok szervezetében. Idén már zöld utat kaphat a kezelés!

Felzabálja az áttétes rákot is az új kísérleti injekció: idén már embereken is tesztelik! 90 alanyból 90 felgyógyult!

A Stanford Egyetemen 2018-ban kifejlesztett szerről rengeteg cikk jelent meg, még a szakmai berkekben is óriási a várakozás, és a remény azt illetően, hogy hamarosan végleg leszámoljanak a rettegett betegséggel.

Az Egyesült Államokbeli Stanford Egyetemen pozitív eredményeket értek el olyan egereknél, melyek emlő-,vastagbél-és bőrrák betegségben szenvedtek.

A kísérlet teljes siker volt: 90-ből 90 egeret sikerült teljesen kigyógyítani a rákból.

Eltűntek a rákos daganatok

A módszer lényege, hogy közvetlenül a rákos daganatba fecskendeznek be egy immunerősítő szert: az injekció1 mg DNS-t és 1mg antitestet tartalmaz, ami segíti a szervezetet a rák elleni küzdelemben, mert aktiválja a T-sejteket.

Olyan egereknél, amelyeket úgy tenyésztettek, hogy mind a tíz mellüknél kialakuljon a rák, szintén reagáltak a kezelésre. Az első rákos daganat kezelése gyakran megakadályozta,hogy a jövőben is kialakuljon,ezzel jelentősen megnövelték az állatok élettartamát.

Az eljárás reményt adhat az olyan előrehaladott rákos betegeknek is, akiknek a tumor már szétterjedt testük más részeire is.

Viszont az injekció csak az azonos típusú rák ellen hatékony, ezért a melldaganat elleni injekció nem gyógyír egy jövőbeli vastagbélrák ellen.

Tovább kutatják a rák elleni injekciós kezelést…

Ez az injekciós kezelés megvédheti azokat az embereket is, akik genetikailag hajlamosak a rákos megbetegedésekre – például azok, akik Jolie génnel rendelkeznek – mondják a kutatók.

Az egyik típusú injekciós kezelés már most pozitív eredményeket mutatott embereken is, a többi még tesztelés alatt áll.

Mindenki reménykedik, hogy most végre tényleg megtalálhatták az ellenszert, és véget érhet végérvényesen a rettegett betegség kora…

http://magyarokvagyunk.com/megtalaltak-a-rak-achilles-inat-veget-erhet-a-rettegett-betegseg-kora/

Az EHT csapata (Eseményhorizont Távcső) 13 éves munkájának gyümölcse érett be végül.

Ebben az időszakban a tudósok a Saggitarius A*-t és az M87 galaxis közepén lévő objektumot figyelték meg, s bár sokáig képtelenek voltak a kinyert adatokat képpé alakítani, végül meglett az áttörés.

Az M87 galaxis közepén lévő fekete lyukat sikerült “lefotózniuk”, így ennek a tudományos áttörésnek hála, már kézzel fogható és szemmel látható a fekete lyuk eseményhorizontja.

Ezzel pedig az EHT projektje elérte a célját, hisz a tudósok már nagyon régóta azon ügyködnek, hogy valamilyen módon képesek legyenek megvizsgálni egy fekete lyuk környezetét.

Noha az eseményhorizonton túl most sem látunk

hisz az eseményhorizont a téridő azon határa, melyen túli események már nincsenek hatással a megfigyelőre. Tekintve ugyanis, hogy az eseményhorizontba belépő anyag -és sugárzás- kilépni onnan képtelen, így képtelenség megfigyelni, hogy mi is történik ott. Ezért fekete a fekete lyuk: mivel ez az objektum mindent, még a fényt is elnyeli, nem láthatjuk.

azt, hogy a határ előtt mi történik, már láthatjuk.

Azon túl, hogy Einstein relativitáselmélete ismét megerősítést nyert, a tudományos áttörés technikai háttere is több, mint csodálatra méltó.

Az EHT ugyanis nem egy távcső – a 200 főből álló tudóscsoport egy nyolc teleszkópot számláló, rendkívül összetett rendszert épített ki (és alakított át).

A kísérlet során alkalmazott VLBI technológia (nagyon hosszú bázisvonalú interferometria) segítségével a teleszkópok egy hatalmas, bolygóméretű virtuális távcsővé állnak össze, így sikerült a tőlünk 55 millió fényévre lévő fekete lyukat megörökíteni.

Több száz millió éves csavar mond ellen az ismert múltnak

Számos régészeti felfedezés van, melyek a mai napig fejtörést okoznak a tudósoknak.

Ezek közé tartozik az a különös tárgy is, melyre még 1998 nyarán, Oroszországban bukkantak a kutatók, miközben épp egy meteorit darabjait keresték Kaluga régiójában, s amely leginkább egy mai csavarra hasonlít.

A szakemberekben számos kérdés merült fel a lelet kapcsán.

Vajon honnan kerülhetett ide? Egyáltalán, mi ez?

Talán csak egy újabb bizonyítéka egy több millió évvel ezelőtti ősi civilizációnak?

Miután alaposabb elemzéseknek vetették alá a “csavart”, arra a véleményre jutottak, hogy a kora kb 300-320 millió évesre tehető.

Sokan próbáltak magyarázatot találni az eredetére, volt aki például egy, ősi állatcsoport, a tüskésbőrűek (Echinodermata) egyik egyedének földi maradványát látta benne, bár ezt a teóriát hamar elvetették.

A legtöbben arra tippelnek a tapasztaltabb régészek közül, hogy egy eddig ismeretlen, korban nem meghatározható civilizáció által hátrahagyott tárgy lehet.

Ez alátámaszthatja az előző emberiség, a pre-ádámi civilizáció teóriát.

Ez a teória arról szól, hogy az emberiség nem először alakult ki, tenyészett ki a Földön, hanem több alkalommal.

Az egyik pre-ádámi civilizáció a dinoszauruszokat is megelőzte térben és időben, és közvetlenül a Föld megszilárdulása után alakult ki.

Hosszú év százmilliókon át uralkodtak a  bolygón, majd váratlanul eltűntek, vagy tovább álltak a csillagok közé.

Nyomaikat és fejlett technológiájuk maradványait azonban hátrahagyták. Ilyenek a több száz milliós, látszólag nem az ember idejéből származó régészeti leletek.

Több száz millió éves csavarok, nanotechnológiára utaló megkövesedett szerkezeti struktúrák, csiszolt fémeszközök, olvasztott kövek.

Ezek mind megtalálhatók világszerte, lásd Egyiptom piramisainak egyesek szerint öntött kőtömbjei, vagy más “olvasztás” nyomait magukon viselő építmények.

Indiában vannak olyan hindu templomok, melyeket egy az egyben faragtak ki a sziklás hegyoldalból…

Sokak szerint a fentiekben bemutatott 300 millió éves csavar is az egykor a Földet uraló Ádám előtti kolónia egy bizonyítéka.

Persze ezt a mainstream régészet sosem fogja elismerni.

http://titokterminal.com/tobb-szaz-millio-eves-csavar-mond-ellen-az-ismert-multnak-emberek-eltek-az-emberiseg-elotti-idokben/

A sós víz meghajtás számolhatja fel végleg a fosszilis üzemanyag alapú ipart és közlekedést.

Az autóipar folyamatosan keresi a különleges alternatívákat.

Ezért hihetetlen ütemű fejlődésnek indultak a víz és egyéb alternatív meghajtású járművek.

A fosszilis energiaipar bár próbálja ezeket még most is ellehetetleníteni, egyre nehezebben mennek szembe az árral.

Sorra kerülnek elő beszámolók olyan technológiákról, amik alapjaiban forradalmasíthatják a közlekedést és az autók motorjának felépítését.

A NanoFlowcell nevű cég megoldást talált most a problémára.

Olyan sós víz meghajtású autót fejlesztettek ki, ami egyetlen teli tankkal akár 1000 kilométer megtételére is képes lehet.

Az általuk kifejlesztett autók egyedül sós vizet használnak, és 2-3-szor nagyobb hatótávolságra képesek, mint a fosszilis üzemanyaggal működő járművek.

A sós vízzel való működés elve nagyon hasonló a hidrogén meghajtáshoz. Előnye, hogy a hidrogént magas nyomású rendszer nélkül használja ki.

A sós vizet használja a kialakított rendszer az elektromos áram létrehozására is.

Az autókban két tartály található, melyek tele vannak oldott fémes sókkal. Ezek az oldott sók ellentétes ionos töltéssel rendelkeznek, melyeket egy membránon szivattyúznak át.

A kémiai reakció, ami egyesíti mindkét molekuláris struktúrát energiát termel, amelyet négy elektromos motor meghajtására használ fel mind a négy keréknél, felhasználva a beépített szuper kondenzátorokat.

3 autómodellt valósítottak meg, ami így működik, és magában foglalja ezt a technológiát.

Egy prototípus, egy fogyasztói változat, valamint egy sportkocsi. Ezeknek az autóknak a tesztelését már Európában is jóváhagyták.

A Quantino nevű modellről megfizethetőségét reklámozzák nagyon. 5 másodperc alatt képes 100-ra felgyorsulni.

200 km-es sebességen sincs szinte semmilyen hangja, sem motortér zaja.

Ugyanakkor ez az első alacsony feszültségű autó, alig 48 Voltos meghajtást használ fel a működéséhez.

Egyetlen tankkal képes megtenni több mint 1000 kilométert. Egy nemrég végzett tartóssági vizsgálat során az autóval új világrekordot állítottak fel, ahol 14 órát és 3 percet követően a jármű vezetője feladta a kimerültség miatt.

A két 159 literes tartály a kezdeti érték 78 százalékán állt, amikor a vezető megállt. Az autó átlagos sebessége 74,8 km/óra volt a tartóssági vizsgálat során.

1980-ban egy Starlite nevű anyag borzolta fel a tudományos szaklapok, és a közvélemény figyelmét.

Ez az anyag ugyanis pehelykönnyű volt, nagyon vékonyra is formálható, és képes lett volna kibírni egy nukleáris robbanást is. Aztán ahogyan az lenni szokott, a nagy energiaipari és fegyverlobbi közbelépett…

TILTOTT találmányokkal tele a padlás… de miért radíroznak ki bizonyos dolgokat a világból?

Az egész ügy még 1980-ra nyúlik vissza. Egy bizonyos Maurice Ward alkotott meg véletlen kísérletezései során valamit, amit nem lett volna szabad.

Nem lett volna szabad, mert  attól kezdve bizonyos, a mai napig nem tisztázott célú és eredetű köröknek a célkeresztjébe került…

Ráadásul annyira jó hőszigetelő és hő elvezető tulajdonságokkal bírt, hogy azt egy igen látványos videóban demonstrálta is az anyag feltalálója.

Egy tojást vont be a speciális anyaggal, majd 1200 Celsius fokú lángoknak tette ki, és a tojás a kísérlet végeztével teljesen nyers maradt és érintetlen.

Az anyag felkeltette a közvélemény és a kormányok valamint a katonaság érdeklődését is, ám Maurice-nek, a feltalálónak nem állt szándékában tovább adni.

Soha nem adott senkinek anyagmintát, és az anyag összetételét sem írta le, jegyezte fel sehova, ezért mikor meghalt, senki sem tudta újraalkotni azt.

Egyes mérések szerint az anyag annyira erős és ellenálló volt, hogy a számítások szerint akár 75 egymás után történő atomrobbanást is kibírna, anélkül hogy a bevonat megrepedne vagy komolyabban sérülne.

Ez gyakorlatilag egy elpusztíthatatlan páncélzatot vagy bevonatot eredményez.

Érthető tehát, hogy míg sokan egy óriási lehetőséget láttak az anyagban, mások fenyegetve érezték magukat.

A hadsereg a hírek szerint például erősen elkezdett érdeklődni a találmány iránt, akárcsak az amerikai kormányzat.

Egyes források arról szólnak, hogy mindennek ellenálló páncélzattal rendelkező hadsereget akartak így létrehozni, mások szerint a tankokat és egyéb harci járműveket, robbanófejeket szerették volna felhasználni starlite bevonattal.

Mások úgy vélik, hogy a starlite “bukásához” és eltusolásához az vezetett, hogy tényleg elpusztíthatatlan volt.

Vagyis óriási fenyegetést jelentett volna, ha rossz kezekbe kerül, főleg 20-30 évvel később, a modern robotika korában.

Elméletben ugyanis mindennek ellenálló fémkatonákat lehetett volna megalkotni belőle, amiket semmi sem pusztíthat el… egyetlen ilyen hadsereggel le lehetett volna gyalulni egy egész nemzetet, vagy akár földrészeket lehetett volna napok alatt bevenni.

Egy olyan dolgot adott volna az emberiség kezébe, ami csak idő kérdése lett volna, mikor jelent volna meg fegyverként használva.

Ezt pedig egyes érdekkörök nem hagyhatták, ezért a feltalálót ellehetetlenítették, a találmányt pedig leradírozták a Föld színéről…

https://vilagfigyelo.com/feltalalt-egy-elpusztithatatlan-anyagot-ellehetetlenitettek-majd-eltusoltak-az-egesz-felfedezest/?fbclid=IwAR16WjrdR6-9ewRMegCjg6By37xmBK-tFmdUYO0kJk7LL_HwXwbA9MNMd00

A Kerékpárosklub által több mint tíz éve létrehozott Bringázz a Munkába kampány  ideje alatt (a 2018. május 14. – június 10. közötti időszakban) a Bike Citizens alkalmazás segítségével több ezer kerékpáros tekerését mérték le, ezek alapján összesített hőtérképek is készültek. A hőtérkép alapján látszik, hogy milyen útvonalakon haladtak a résztvevők, amely segítségével a biciklis fejlesztési igényeket is jobban fel lehet mérni.

„A térképekből jól látszanak a városok népszerűbb biciklis útvonalai, melyek nem minden esetben követik az adott város úthálózatát. Budapesten például szembetűnő a kijelölt kerékpárutak és sávok népszerűsége, míg például a Nagykörút vékonyabb vonallal szerepel, mint amilyen fontos szerepet tölt be a város életében.

Azt is ki tudtuk szűrni, hogy milyen kerülőutak, és tömegközlekedéssel vagy autóval nem járható alternatívák népszerűek a kerékpározók körében, hol lehet igény egyirányú utcák kétirányúsítására, vagy milyen sebességgel tekernek az egyes helyeken kerékpározók.” – olvasható a Kerékpárklub közleményében, akik három várost vizsgáltak, Budapesten kívül Debrecen és Székesfehérvár hőtérképe is elkészült.

„Minél zöldebb egy utca a képen, annál többen választják ahhoz képest, hogy hálózati szerepe szerint milyen közvetlen eljutást nyújt. Jól látszik, hogy a kerülőt jelentő, de kerékpározásra kijelölt infrastruktúrával rendelkező budai Varsányi Irén utca sokkal népszerűbb útvonal a Széll Kálmán tér és a Margit híd között, mint az autókkal telített, kerékpársáv nélküli Margit körút, ahol viszont több üzlet, vendéglátóhely és hivatal – vagyis potenciális úticél – működik.” (Forrás: Bike Citizens)

A Magyar Kerékpárosklub szerint a városligeti Olof Palme sétány megszüntetése elleni érveink alátámasztását is segítette a hőtérkép: „a Ligeten keresztülvezető, fákkal övezett útvonal népszerűsége jól kimutatható, de több más útvonal kihasználtságának mértéke is jól látszik.”

https://welovebudapest.com/2019/01/10/hoterkep-mutatja-meg-a-fovaros-legbiciklisebb-utvonalait-erre-bringaznak-a-legtobben-budapesten/?fbclid=IwAR0gsoQOxUs9nzPCZsXCfzCMTmYhONhsGS2zz1Q95KP1yhz4YWeg2aqicuI

Az üzletember úgy gondolja, hogy egy Mátrix-szerű álvalóságban létezünk, melyet egy fejlett idegen civilizáció hozott létre.

Elon Musk szerint az Univerzum 13,8 milliárd éve alatt a kozmosz különböző pontjain felemelkedő civilizációknak rengeteg idejük volt technológiájuk tökéletesítésére – írja a Live Science.

Musk úgy véli, amennyiben feltételezünk valamilyen ütemű fejlődést, két dolog történhet: vagy megsemmisül egy civilizáció, vagy megkülönböztethetetlenné válik a valóság és a mesterséges környezet

“Ebből adódóan, mivel létezünk, valószínűleg egy szimulációban vagyunk.”

– mondta Musk, hozzátéve, hogy talán több szimuláció is létezik, így valójában nem Univerzumról, hanem Multiverzumról beszélhetünk.

Musk szerint a valóság, amelyben a szimulációk futnak, valószínűleg sokkal unalmasabb, mint maguk a szimulációk, hasonló módon, ahogy egy videojáték vagy film is általában izgalmasabb, mint a valóság.

Nem az üzletember az első, aki hasonló gondolatot vetett fel.

Korábban több fizikus, kozmológus és filozófus is megfogalmazta már, hogy ha létrejött olyan idegen civilizáció, amely képes az efféle szimulációk létrehozására, akkor valószínűleg több Univerzumot is teremtettek.

Ebben az esetben nehéz lenne megkülönböztetni egymástól a valóságot és a szimulációt, hiszen a begyűjthető bizonyítékokat mind az alkotók hozták létre.

A rádióinterjúban egyébként további érdekességek is szóba kerültek. Musk a mesterséges intelligenciával kapcsolatos aggodalmairól, az űr meghódításáról, egy elektromos szuperszonikus repülőgép tervéről, illetve a Tesláról és a szén-dioxid-kibocsátásról is beszélt.

A Smithsonian Intézet elismerése: “Több ezer óriás koponyáját és csontjait semmisítettük meg az 1900-as években!”

Az amerikai legfelsőbb bíróság határozata értelmében a Smithsonian Intézet köteles nyilvánosságra hozni azokat az 1900-as évek elejéről származó titkosított dokumentumokat, amelyek bizonyítják, hogy a szervezet, egy történelmi horderejű és igen kiterjedt erőfeszítés részeként, mindent megtett az óriások létezését alátámasztó bizonyítékok megsemmisítésére.

Az Intézet több tízezer, az Egyesült Államok területén feltárt óriás koponya megsemmisítését rendelte el, hogy ezzel védje az emberi fejlődés kronológiájának fővonalas körökben elfogadott elméletét.

A Smithsonian Intézet nem vette félvállról az Amerikai Alternatív Archeológiai Intézet (AIAA) vádjait, amelyek szerint a Smithsonian Intézet több ezer óriás emberi koponyát semmisített meg az 1900-as évek elején, és beperelte az Archeológiai Intézetet.

A per során új tényezők merültek fel, leginkább a Smithsonian Intézet köreiből származó leleplezőknek (wistleblowers) köszönhetően, akik állítják, az intézet több olyan dokumentummal is rendelkezik, amelyek szerintük bizonyítják, hogy az intézet több tízezer 185-365 centiméter magas emberi csontvázat semmisített meg, mivel az ilyen leletek a fővonalas archeológusok számára több okból is elfogadhatatlanok.

„A nyugati archeológiai intézetek egy világméretű eltusolásban vettek részt, ami az 1900-as évek eleje óta tart, azzal a céllal, hogy elhitessék a világgal, hogy Amerikát elsőként 15.000 évvel ezelőtt ázsiai népek kolonizálták a Bering-szoroson keresztül, pedig több százezer sírhely létezik

Amerika területén, amelyek az őslakosok szerint már előttük is ott voltak és egy rendkívül fejlett civilizáció létezéséről, a fémötvözetek elterjedt használatáról tesznek tanúbizonyságot.

Amúgy rendszeresen kerülnek elő óriás emberi csontvázak, amelyekről a média hallgat,” mondja James Churward, az AIAA szóvivője.

A bírósági eljárás döntő pillanata volt, amikor a kérdéses óriás emberi csontmaradványok létezésének bizonyítékául egy 1,3 méter hosszú combcsontot mutattak be.

A bizonyíték meglepetésként érte a Smithsonian ügyvédeit, mivel az éppen a Smithsonian Intézettől származik és annak egyik magas beosztású kuratóriumi tagja lopta el még a 30-as években.

Az intézet volt munkatársa élete végéig megtartotta a leletet és a halálos ágyán írásban nyilatkozott a Smithsonian Intézetben folyó titkos munkáról.

„Borzalmas dolgot tesznek az amerikai néppel,” áll a levélben.

„Elrejtjük az igazságot az emberiség ősapáiról, az őseinkről, azokról az óriásokról, akik itt éltek a földön, ahogyan arról a Biblia és más ősi szövegek írnak.”

Az amerikai legfelsőbb bíróság azóta elrendelte, hogy a Smithsonian Intézet hozzon nyilvánosságra minden olyan titkosított információt, ami összefüggésben lehet „a halomépítő kultúrákra vonatkozó bizonyítékok megsemmisítésével” valamint „az általánosnál nagyobb emberi koponyákkal”.

„Ezeknek a dokumentumoknak a nyilvánosságra hozatala segíteni fog az archeológusoknak és a történészeknek, hogy átértékeljék az ember fejlődésével kapcsolatos eddigi elméleteiket valamint hozzájárulhat, hogy megértsük az egykor Amerikában és a világ más tájain élő halomépítő kultúrákat,”

– nyilatkozta Hans Guttenberg, az AIAA igazgatója.

„Több mint száz év hazudozás után végre napvilágra kerül az igazság óriás őseinkkel kapcsolatban.”

A dokumentumok nyilvánosságra hozatala 2015-ben várható, amit egy független tudományos szervezet felügyel majd.

https://vilagfigyelo.com/a-smithsonian-intezet-elismerese-tobb-ezer-orias-koponyajat-es-csontjait-semmisitettuk-meg-az-1900-as-evekben/?fbclid=IwAR2vszSUSp4GWSlBvN3paAZMWmJlNNSm4hlZkTSzcMTEpV3Ppu-6qFAIdfo

Hulladékból szupererős biobetont állít elő egy magyar fejlesztés: forradalmi technológia, ami a világot is meghódíthatja

Vajon mikor fogja megvenni és a fiók mélyére süllyeszteni egy gazdag multinacionális vállalat?

Világszerte egyre nagyobb gondokat okoz a műanyaghulladék kezelése. Legnagyobb részét eltemetik, vagy elégetik. Újrahasznosításba mindössze a teljes mennyiség 9 százaléka kerül.

A nem újrahasznosítható, vagy csak nehezen feldolgozható műanyaghulladékból egy magyar szabadalomnak köszönhetően, az építőipar számos területén felhasználható beton készülhet.

Minden a darálónál kezdődik. Az értéktelen hulladékból egy kis zúgás és kattogás után műanyag alapanyag lesz.

Ezeket az apró műanyagrészecskéket keverik össze ezután a cementtel és a vízzel.

Azonban ez még nem elég, ahhoz, hogy beton legyen belőle, hozzá kell önteni a magyar fejlesztésű adalékot.

— A Masuko szabadalomnak a lényege egy speciális adalék, amivel a cementet átalakítjuk annyira, hogy minden olyan hulladékot, illetve darált hulladékot fel tudunk használni sóder helyett, ami nem szeretne a cementtel közösen betont alkotni.

Tehát mondhatjuk azt, hogy összeragasztjuk a műanyagdarálékot a cementtel – mondta Bus Károly feltaláló.