Skót matematikusok szerint idegen civilizációk által készített, önmásoló, önjavító, önműködő szondák lehetnek Naprendszerünkben, melyek egyszerűen láthatatlanok számunkra.
A szakemberek által készített tanulmány szerint ezek a szondák számunkra láthatatlanok lehetnek, mivel készítőik vélhetően sokkal fejlettebb technikával bírnak nálunk - írta a Daily Mail. Duncan Forgan és Arwen Nicholson úgy vélik, hogy az idegen civilizációk szondái képesek javítani magukat, el is tudják készíteni maguk újabb verzióját, amihez a csillagközi gázokat és port használják fel.
Forgan és Nicholson modellje szerint matematikailag megvan az esélye annak, hogy az idegen szondák közel vannak hozzánk, de azt nem magyarázza meg, hogy adott esetben eddig miért nem kerültünk velünk kapcsolatba. Egy 1983-as elméletre is hivatkoznak, miszerint a szondák szándékoltan lettek számunkra láthatatlanná tervezve, mellyel egyúttal az intelligenciánkat is tesztelik a készítői: ha nem látjuk, fejletlenek vagyunk, ha látjuk, akkor fejlettek és érdemesek lehetünk a kapcsolatfelvételre.
2011-ben Jacob Haqq-Misra, a Rock Ethics Intézet, és Ravi Kumar Kopparapu, a Föld és Környezeti Rendszerek Intézet szakemberei álltak elő egy elmélettel, miszerint könnyen elképzelhető, hogy több, idegen civilizációktól jövő üdvözlet is van a Naprendszerben, csak éppen egyszerűen nem vesszük észre őket. Meglátásuk szerint az űr borzasztó tágassága és a jelen technikai szintünk mellett jacht méretű idegen szondákat, pilóta nélküli űreszközöket vagy éppen űrhajókat sem vennénk észre. Elenyésző azon kísérletek száma, melyek képesek lennének felfedezni egy körülbelül 1-10 méteres űrszondát
Az idegen szondák a földi Voyager és Pioneer szondákhoz hasonlóan gravitációs hintamanővert használhatnak gyorsulásukhoz. Az 1918-ban Jurij Kondratyuk által leírt manőver során egy űreszköz egy égitest gravitációs mezejének és sebességkülönbségének felhasználásával változtatja meg pályáját és sebességét, gyorsulni és lassulni is képes ily módon.
A Cassini űrszonda útja - a gravitációs hintamanőver felhasználása
Fotó: wikipedia.org
Segítségével az űrszondák kevesebb üzemanyag felhasználásával, rövidebb idő alatt érhetnek el A pontból B pontba. Minél nagyobb tömegű egy égitest, annál nagyobb gravitációval bír, annál jobban hat egy szondára. Frank és Nicholson szerint a földönkívüli civilizációk berendezései ha a fénysebesség 10 százalékával haladnak, galaxisunk minden szegletét képesek lehetnek feltérképezni tízmillió év alatt, a hintamanőverhez használt energiát pedig a Tejútrendszer központi régiójában található csillagok sokaságától meríthetik.
A Voyager útja
Fotó: wikipedia.org
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.