A márciusi Japán földrengés hatására megnőtt az ország területe, néhány sziget megváltoztatta helyét, és rövidültek a földi napok. Mindez természetes, bemutatjuk az okokat, és elmondjuk, hogy Magyarország is szó szerint szétcsúszik.

A március 11-én Japán keleti partjainál kipattant 8,9-es földrengés 24 méterrel „nyújtotta meg” a kontinentális talapzatot a rengés epicentrumánál, amely 130 kilométerre volt a partoktól. De hogyan is kell ezt elképzelni?

Kezdjük azzal, hogy szemléltetjük magát a földrengést! A Föld olvadt belső magján óceáni és kontinentális kőzetlemezek úsznak, mint a víz felszínén a jégtáblák. Ahogy a tóban a víz áramlása miatt a jég összetorlódik, úgy ütköznek egymáshoz a „magmán úszó” kőzetek is. Japán keleti partjai közelében úgynevezett szubdukciós zóna húzódik, ami egy kontinentális és egy óceáni lemez határát jelenti. Ebben a sávban roppant kőzettömegek feszülnek egymásnak, nem csoda, hogy Japán földrengés szempontjából a bolygó egyik legveszélyeztetettebb országa.

Kőzetlemezek és mozgásuk iránya

Növeli a területet

Képzeljük el a kontinentális kőzetlemezt úgy, mint az asztal lapjára fektetett vékony műanyag lapot, amivel szembe fektetünk egy a sűrűbb, „nehezebb” óceáni kőzetlemezt szimbolizáló fém lemezt. Illesszük össze a kettő peremét és az asztal lapjával párhuzamos síkban toljuk őket egymással szemben. A két lapban egyre nő a feszültség, majd egy idő után a könnyebb, műanyag lap hangos pattanással a fém fölé csúszik. Ugyanez történik a természetben is: az óceáni kőzetlemez a kontinentális alá bukik, és felolvad a magmában. Földünk más pontjain pedig, az úgynevezett óceánközépi hátságokon a magmakitörések folyamatosan szétfeszítik és utánpótlással látják el az óceáni lemezeket.

A fent leírt „csattanás” maga a földrengés, amelyet nem lehet előre jelezni. Amikor pedig az óceáni lemez alábukik, anyagából bizonyos rész a kontinentális lemez pereméhez tapad, mint amikor a fagyiskanalat lehúzzák a tölcséren. Ezáltal a kontinentális kéreglemezek folyamatos növekedésben vannak, peremük egy-egy centiméterrel, vagy akár mint most Japánban akár méterekkel is gyarapszik. Emberi léptékkel mérve mindennek semmiféle gyakorlati következménye nincs, ám elméletben a földrengés következményeként Japán területe is növekedhetett.

Forrás: wikipedia.hu

A tengerparti államok ugyanis nemzetközi egyezményeknek köszönhetően kizárólagos gazdasági övezetként birtokolják a tengerpartjaik alatt elterülő kontinentális talapzatot a part vonalától számított 200 tengeri mérföld (360 kilométer) széles sávban. Norvégia ilyen alapon mintegy 250 ezer négyzetkilométeres területre tart igényt, és az ilyen tenger alatti területek hatalmas nyersanyagkészletek rejtőznek. Gondoljunk csak az északi országok nemrég kezdődött versenyfutására a sarkvidéki tengerfenék kincseiért.

Eltolja az országokat

Persze Japán „területgyarapodása” ilyen szempontból nem mérvadó, de a rekordszintű földrengésnek további érdekes következményei is voltak. A mérések szerint például Mijagi prefektúrában az Osika-félsziget egyes részei 5,3 méterrel mozdultak el, míg a legnyagyobb szigetet, Honsut a rengés 2,4 méterrel „tolta el”.

Bár Magyarországot távolról sem tartjuk földrengésveszélyes területnek, hazánkban sem múlnak el nyom nélkül a földmozgások. Az eddigi tapasztalatok szerint az országot északkeletről délnyugati irányban teljes „átlójában” átszelő Közép-magyarországi törésvonal mentén a kőzetlemezek azonos síkban maradva oldalirányban mozognak. A rengések hatására az északnyugati lemez délnyugat felé, míg a délkeleti északkelet felé mozdul el. A térképet viszont még néhány millió évig nem kell átrajzolni: egy 3,5-es erősségű földrengés - ha egyes ritka esetekben a felszínen jelentkezik - legfeljebb néhány centiméteres mozgást okoz.

Főbb törésvonalak (forrás: Kovács S, Szederkényi T., Árkai P., Buda Gy., Lelkes-Felváry Gy., Nagymarosy A. 1996-97 Explanation to the terrane map of Hungary.)

Befolyásolják az időt

A földrengések még kevésbé érzékelhető hatásai, hogy képesek befolyásolni a Föld forgásának sebességét, így a földi napok hosszát is. A márciusi rengés miatt bolygónk tehetetlenségi tengelye 10-25 centit mozdult el, a forgási sebessége pedig 1,8 mikromásodperccel rövidült, vagyis a forgása kissé gyorsult.

Földünk alakja nem tökéletes gömb, és összetétele sem homogén: a felszín változásai, a belső szerkezet átrendeződése- akár földrengések vagy szupervulkánok hatására – elmozdítja a bolygó tömegközéppontját, ami a tengely megváltozását és ezáltal a forgási sebességet befolyásolja. A föld tengely körüli forgása egyébként folyamatosan lassul, aminek a nagy tömegátrendeződéssel járó árapály-jelenség a felelős, ami épp a forgási iránnyal ellentétesen fejt ki erőt, magyarul fékezi a Föld forgását.

A „kezdetek kezdetén” vagyis Földünk keletkezésekor mindössze hat órából állt egy földi nap, egy év pedig 1400-nál is több napot számlált. A tudósok erre egy bizonyos ősállat növekedési üteméből következtetnek, ami tetten érhető az állat maradványaiban. A sztromatolit meszes váza ugyanis csak nappal, a világos órákban növekedett, éjszaka leállt. Az egyes rétegek – miként a fák évgyűrűi - egymástól jól elkülöníthetők, és megmutatják, mennyi ideje volt az állatnak növekedni egy napon belül. A tengereknek és óceánoknak köszönhetően mára 24 órára bővült egy nap, és folyamatosan hosszabbodik, ahogy a bolygó forgása lassul. Ehhez tették hozzá a magukét a földmozgások egyszer egyik, másszor másik irányba befolyásolva a sebességet.

 

fn.hu