Bár a napokban furcsamód több űreszköz, műhodak, űrteleszkópok és robotok is meghibásodtak, azért rengeteg adatot küldtek még a Földre a zavar előtt.

Ezek közt bukkantak egy, már ismerős dologra a Nap közelében, ami egyáltalán nem megnyugtató.

Újabb különös felfedezést tett kedvenc UFO-vadászunk, Scott C. Waring. Miközben gyerekeket tanít angolra Thaiföldön, fél szemét folyamatosan a marsjárók és a napfigyelő műholdak weboldalain tartja, hátha kapás lesz. Ez általában be is jö neki.

Most például kiszúrt egy szinte Föld méretű különös objektumot a SOHO napfigyelő műhold fotói közt.

Csak megnyugtatásképpen mondja, hogy Föld méretű, mert valójában jóval nagyobb dologról van szó. És hogy mi lehet ez a rejtélyes tárgy? Ezt is elárulja.

Szombaton veszi kezdetét az Ocean Cleanup projekt: eltakarítják a Csendes-óceánon összegyűlt műanyaghulladék nagy részét - írja az MTI. 

A San Francisco közelében lévő Alameda kikötőből indul útjára egy hajó az első nagy műanyagszedővel a csendes-óceáni nagy szemétsziget (Great Pacific Garbage Patch) irányába. Az eszközzel a szeméthalomban lévő plasztikhulladék egy részét tudják eltakarítani.

A rendszer ötletgazdája a 24 éves Boyan Slat, aki azután szentelte életét az óceán kitakarításának, hogy egyszer Görögországban búvárkodva több műanyagzacskót látott, mint halat.

A holland férfinak az elmúlt években sikerült egy 70 fős csapatot létrehoznia. Céljuk, hogy megszabadítsák az óceánokat a műanyagszeméttől. A tisztítórendszer fő eleme egy 600 méter hosszú műanyag cső. Ez a vízfelszínen lebegő rész olyan, mint egy sorompó, míg a három méter mélyre lenyúló része egy szűrő, ami felfogja a műanyaghulladékot, de szabad áthaladást biztosít a tengeri élőlények számára.

Az áramlatok lassan az U-alakú sorompóhoz sodorják a szemetet, amelyet aztán hajóval összegyűjtenek és kivisznek a szárazföldre újrahasznosítás céljából. A sorompót eredetileg a tengerfenékhez akarták rögzíteni, de rájöttek, hogy sokkal hatékonyabb, ha a szűrőberendezés a hulladékhoz hasonlóan szabadon lebeg a vízfelszínen, mert így automatikusan eljut a legszennyezettebb területekre. Ezzel a módszerrel öt év alatt a szemétsziget 50 százalékát lehet felszámolni.

Fotó: The Ocean Cleanup / Facebook

A System 001 elnevezésű tisztítórendszer főpróbájára, a Csendes-óceán északi részén, Kalifornia és Hawaii között kerül sor, egy olyan ponton, ahol a Föld öt legnagyobb áramlata közül az egyik miatt hatalmas mennyiségű műanyag halmozódik fel. Slat és kollégái 60 ilyen berendezéssel akarják megtisztítani a vizeket a felszínen és közvetlenül a felszín alatt úszó műanyagszeméttől.

Partage Social Club@PartageSC

Une grosses bouée contre le continent de plastique : le projet @TheOceanCleanup se jette à l'eau #EnvironmentDay #plastic #plastique #pollution #Environnement #theoceancleanup

6:08 PM - Sep 7, 2018

• 49
• 36 people are talking about this

Twitter Ads info and privacy

Gerhard Herndl, a Bécsi Egyetem tengerbiológusa az Ocean Cleanup egyik tudományos tanácsadója szerint bár a projekt fő része a környezetszennyezéssel való szembeszállás, de már most nagyon sikeres a figyelemfelkeltésben. A szakértő elmondta, hogy a csendes-óceáni nagy szemétsziget a róla közvetített képpel ellentétben nem egy kompakt szemétsziget, aminek méretét többé-kevésbé csökkenteni lehet. Bár nem összefüggő felhalmozódásról van szó, a szakértők becslései szerint csak ezen a területen 1,8 billió műanyagdarab úszik a vízben. Az élővilágot nem zavarja nagy mértékben a tisztítóberendezés. Herndl szerint csak nagyon kevés organizmus van, ami kizárólag a vízfelszín közelében mozog. Ezeket a tengeri csigákat, medúzákat vagy állati planktonokat begyűjtik a műanyag szeméttel együtt.

A nagy tengeri élőlényeknek azonban rengeteg lehetőségük van arra, hogy kikerüljék a szemétszűrőt. Herndl szerint biztos, hogy a Csendes-óceán életközösségét nem befolyásolja a tisztítóberendezés. Kritikusok azt sérelmezik, hogy a projekt csak azokat a szemétdarabokat távolítja el, amik többé-kevésbé a felszínen lebegnek. Attól tartanak, hogy ennek következtében kevesebb figyelmet szentelnek a mélyebb tengeri rétegekben úszó nagyobb műanyagoknak vagy a mikroműanyagoknak.

Fotó: The Ocean Cleanup / Facebook

Az Ocean Cleanup tisztítórendszere nem képes begyűjteni az óceánban lebegő apró műanyagrészecskéket, de Slat szerint a nagyobb hulladékok, például halászhálók és csomagolórekeszek begyűjtése révén megakadályozza azok lebomlását, és a táplálékláncba való bekerülését.

A 21. században már hozzászoktunk, hogy áram mindig van. Ez a modern villamosenergia-rendszernek köszönhető, amely az erőművek folyamatos termelésére épül.

Mivel azonban éjszaka nincs akkora kereslet az áramra, napközben viszont csúcsidőszakok is vannak, szükség van a rendszer szabályozására, a terhelés kiegyenlítésére. Ezt Magyarországon szinte kizárólag gázturbinás erőművekkel elégítik ki, amelyek azonban fosszilis tüzelőanyagokat használnak, így hozzájárulnak a globális felmelegedéshez.

A megújuló energiaforrások terjedésével egyre fontosabbá válik a villamos rendszer kiegyensúlyozása, hiszen például az egyenletesen áramot termelő atomerőművekkel szemben a szél- és naperőművek teljesítménye az időjárástól is függ. A többletenergia tárolását és a kieső időszakokban az áram visszapótlását pedig illene szintén környezetbarát technológiával megoldani.

A Kanári-szigetek egyikén, El Hierróban egy szélfarm és a hozzá tartozó szivattyús-energiatározós vízerőmű szolgáltatja az áramot a 11 ezer lakosnakFotó: DESIREE MARTIN/AFP

A szivattyúzás bevált, csak a világ nagy része nem alkalmas rá

Erre ma a világon egyetlen igazán elterjedt megoldás létezik: a szivattyús-energiatározós (szet) erőmű. Ehhez viszont természeti adottságok kellenek: egy szet erőmű gyakorlatilag két, különböző szintmagasságon elhelyezkedő tóból áll, amelyeket egy csővel kötnek össze. Amikor nagy a hálózat fogyasztási igénye, a fenti tóból leengedik a vizet, az meghajt egy turbinát, és plusz áram keletkezik, nagyobb termelés esetén pedig az alsó tóból felszivattyúzzák a vizet, és így tovább.

A szet erőművek 70-85 százalékos hatékonysággal tudják megőrizni az energiát, így a jelenlegi energiatárolási technológiák közül a szivattyús tározás a legköltséghatékonyabb. Az amerikai Energiaügyi Minisztérium energiatárolási adatbázisa szerint világszinten a szet erőművek teszik ki a hálózatot kiszolgáló energiatárolók 95 százalékát (összesen 184 gigawattos névleges teljesítménnyel), természeti követelményei miatt mégis összesen tíz országban található ezek közel háromnegyede.

Magyarországon először a Paksi Atomerőmű rugalmatlansága miatt került szóba egy szivattyús tározó létesítése, de a Visegrádi-hegységben található Prédikálószékre tervezett erőmű ötlete a bős-nagymarosi vízlépcső bukásával feledésbe merült. A kétezres évek elején a zempléni Aranyosi-völgybe álmodott szet megépítését pedig az hiúsította meg, hogy zöld szervezetek észrevették: a projektet egy uniós védelem alatt álló Natura 2000 területen valósították volna meg.

A Tesla útjára állt rá Magyarország is

Emiatt itthon inkább az akkumulátoros energiatárolás felé vették az irányt az új csúcsbiznisz úttörői. Elsőként az Alteo csoport 1,1 milliárd forintos kutatás-fejlesztési projektjének első elemeként a napokban átadott, zuglói akkumulátoros energiatároló létesítmény készült el, de az Elmű-Émász is augusztus végére ígérte az 1,5 milliárd forintos beruházással megépített soroksári akkumulátoros tároló üzembe helyezését.

Az akkus energiatárolók ráadásul egyre költséghatékonyabbak: 2010 és 2017 között 79 százalékkal csökkent az előállítási költségük, kilowattóránként 1000-ről 209 dollárra, de a Bloomberg előrejelzése szerint 2025-re 69,5 dollárig zuhanhat tovább az ár, így ez a megoldás végképp kiszoríthatja az energiapiacról a fosszilis erőműveket.

A világ legnagyobb lítiumion-akkumulátoros energiatárolóját (ki más?) a Tesla építette: a dél-ausztráliai Hornsdale szélfarmján egy focipályányi területen, 2017 végén létesített 100 megawattos tárolóval fél év alatt több millió dollárt spórolt az ausztrál állam, mivel az véget vetett az addig gyakran előforduló áramszüneteknek. A Teslát egyre többen kérik fel hasonló tárolók építésére, de már kihívója is akadt: az alapvetően földgázban utazó PG&E például egy 300 megawattos akummulátoros energiatároló építését célozta meg Kaliforniában.

A hornsdale-i szélfarmon található Tesla-energiatárolóFotó: Neoen

Miközben a fosszilis és a nukleáris energiatermelés ára alig változik, a fotovoltaikus napenergia költsége 77, a szélenergiáé pedig 38 százalékkal csökkent 2009 óta, és csak tavaly több mint 330 millió dollárt fektettek a megújulókba világszerte. Versenyképességüket jelentősen (a Bloomberg szerint tavaly 18 százalékkal) javította az energiatárolók terjedése, így nem csoda, hogy a meglévő technológiák mellett az új megoldások keresése jelenti az energetikai cégek legizgalmasabb kihívását.

Olcsó, sűrű és hatékony, mi az? Beton!

A svájci Luganóban indult startup, az Energy Vault a víz és az akkumulátorok helyett a betonban bízik. Az alacsony technikai igényű, alacsony költségű projekt nagy előnye, hogy a fenti példákkal szemben bárhol könnyen megvalósítható: az ötlettől a megvalósításig mindössze 9 hónapra és kevesebb mind 2 millió dollárra volt szüksége a cégnek, ennyi idő alatt sikerült megépíteni a működő modellt, amely méretét tekintve a tervezett betonerőmű egytizedének felel meg.

Az ötlet nagyon egyszerű: ha valamit felemelsz, azzal energiát tárolsz, ha leejted, energiát nyersz ki. Mivel a beton sokkal sűrűbb anyag a víznél, sokkal nagyobb energiát képes tárolni egy felemelt betontömb, mint egy azonos térfogatú víztározó.

A „betonerőmű” egy 120 méter magas, motorokkal ellátott hatkarú daruból és a köré helyezett, a karoknál jóval mélyebben fekvő, egymásra pakolt betonhengerekből áll – ezek egyenként 35 tonnát nyomnak. Többletenergia esetén a daru felemeli a tömböket, ha pedig áramra van szüksége a hálózatnak, egy precíz szoftver segítségével a leghatékonyabb módon visszaengedi őket a földre, miközben a motor generátorként energiát termel.

A betonerőmű terveFotó: Energy Vault

Ez leginkább a modern villamosmozdonyok energia-visszatápláló rendszeréhez hasonlít: a mozdonyok fékezéskor generátorként működve termelnek energiát, és táplálják azt vissza a felsővezeték-rendszerbe.

Az Energy Vault tervezett betondarujai ugyanannyi energiát (20-35 megawattóra) képesek tárolni, mint jelenleg egy átlagos akkumulátoros energiatároló, a Quartznak elmondott adat szerint ez 2000 svájci otthon egésznapos ellátására elég. Hatékonyságban is az akkus tárolókhoz hasonlítható a betonerőmű: a tömbök emeléséhez elhasznált energiához képest körülbelül 85 százalékban képes visszanyerni az energiát – a lítiumionos akkuknál ez 90 százalék körüli érték.

Az újdonságnak nem igazán nevezhető motoros daru mellett az innovatív hardvert az a gép jelenti, amit Andrea Pedretti, a cég technológiai vezetője talált fel: a természetesen nem részletezett recept alapján készült beton költségét nagyban csökkenti, hogy a megszokott cementmennyiség hatodára van csak szükség, a többit olyan anyagokkal pótolja (kavicsok, építkezési törmelék), amelyek elszállításáért az önkormányzatok még fizetnek is.

A következő évek eldöntik, hogy az aksi vagy a beton az erősebb

Robert Piconi, az Energy Vault vezérigazgatója szerint ha beindul az üzlet, a cég 150 dolláros kilowattóránkénti árral tudja majd kiszolgálni a villamosenergia-hálózatot. Bár egyelőre ez lenne a jóval olcsóbb alternatíva a villamosműveknek, mivel a lítiumion-akkumulátorok hálózati szolgáltatásai jelenleg kilowattóránként 280-350 dollárba kerülnek, nem biztos, hogy ez mindig így lesz, hiszen a Quartz által megkérdezett szakértők szerint az akkus tárolók díjszabása éveken belül 100 dollár/kilowattórára is csökkenhet.

A betonos technika ellen szól, hogy a kisebb területen több energiát tárolni képes akkumulátorokat még szállítani is sokkal egyszerűbb, míg a 100 méteres átmérőjű körterületet igénylő betonerőműveket helyben kellene előállítani. Az Energy Vault ötlete mégis több szempontból veri az aksikat: az akkumulátorok maximum élettartama nagyjából 20 év, de ez idő alatt veszítenek is a kapacitásukból, ráadásul az újrahasznosításukra sem találtak még megfelelő megoldást. Ehhez képest a betonerőművek a számítások szerint 30 évig szinte karbantartás és kapacitásvesztés nélkül képesek működni, miközben részben újrahasznosított anyagokból készült tömböket használnak.

Piconi szerint a cég így előnyből indulhat olyan helyeken, ahol általában nagy mennyiségű építkezési törmelék áll rendelkezésre, és emellett szeretnének hosszú távon veszteségmentes energiatárolókat építeni. A betonerőművekre már az Egyesült Államokban, Afrikában és Ázsiában is találtak vevőket, az első egység 2019-re lesz kész.

Forrás: nrgreport.com

http://www.mnnsz.hu/itt-az-energiatarolas-jovoje-a-beton/

Kutatási eredmények bizonyítják: az Y kromoszóma DNS-e egyáltalán nem mutatható ki a modern emberben. De vajon miért tűnt el? Mi van, ha ez nem véletlen, és egy ősi genetikai beavatkozás eredménye?

A neandervölgyi embert rendkívül sok rejtély övezi még az antropológusok körében is. Kezdve eltűnésétől, egészen korához képest fejlett társadalmáig.

A neandervölgyi ember körülbelül 400 ezer évvel ezelőtt jelent meg Eurázsiában, ahová a modern ember mintegy 50 ezer éve érkezett Afrikából.

Azt már régóta sejtették a tudósok, hogy mivel közvetlen rokonság áll fenn a modern mai ember, és a 28 ezer évvel ezelőtt kihalt neandervölgyiek között, az utóbbi néhány évben sikerült ezt tudományosan is bizonyítani.

Arra is sikerült rájönnünk, hogy a modern ember DNS-ének 1/5 része tartalmazza a neandervölygiektől származó genetikai állományt, vagyis 1/5 részt mindannyian neandervölgyiek vagyunk.

Körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt nemzett utódokat két emberi faj, így alakítva ki a mai modern ember közvetlen elődjét.

Azt is megállapították, hogy a modern ember genomjának nagy területein egyáltalán nincs neandervölgyi DNS, más régiókban azonban sokkal több, mint korábban vélték, ami felettébb furcsa.

A korábbi tanulmányokban azonban neandervölgyi nő fosszíliáiból származó DNS-t elemeztek a szakemberek. Míg a nők örökítőanyagában két X-kromoszóma szerepel, a férfiakéban egy X- és egy Y-kromoszóma.

Az Y-kromoszóma így kizárólag apáról fiúra öröklődik. A Stanfordi Egyetem szakemberei egy több mint 49 ezer évvel ezelőtt a mai Spanyolország területén élt férfi Y kromoszómáját vizsgáltak, és 

megállapították, hogy más génektől eltérően a neandervölgyi férfi Y kromoszómájának génjei nem öröklődtek a modern emberben.

A szakértők ezt nem nagyon tudják mivel magyarázni. Akadtak olyan elméletek, miszerint talán genetikai összeférhetetlenség az oka annak, hogy a neandervölgyi ember kromoszómájának DNS-ét nem lehet kimutatni a modern emberben, ez azonban nem bizonyított, és nem is találtak elég erre utaló jelet.

Az elmélet szerint az Y kromoszóma bizonyos örökítőanyagai akadályozták meg a sikeres szaporodást. A modern emberhez tartozó nők immunrendszere valószínűleg védekezett a neandervölgyi génekkel rendelkező hím magzatok ellen. A szakértők szerint vetéléseket, kevésbé életképes vagy kevésbé termékeny férfi utódokat eredményezhetett.

Mások viszont úgy vélik, hogy mivel a fenti elméletre semmi bizonyíték nincsen jelenleg, továbbra is rejtély, hogy a neandervölgyi Y kromoszómája miért is tűnt el a modern emberből.

Talán egy ősi, genetikai beavatkozást végeztek el a neandervölgyi fajon, melyből később kialakult a tökéletesített emberi egyed, a mai modern ember közvetlen előde.

Rengeteg történelmi nyoma van annak, hogy az idegenek az ősi időben, az emberiség fejlődésébe rendre beavatkoztak. Sőt, sokan odáig mennek, hogy az emberi faj, mint ami jelenleg is, egy genetikai kísérletezés eredménye, melyet idegenek végeztek el itt a Földön.

A majom volt ugyan a kiinduló alap, de valójában nincs közös ősünk vele, ugyanis az idegenek saját DNS állományukat keresztezték a majmokéval, így alakult ki az első ősi emberfajta.

Ez sokmindent megmagyarázna az emberi fejlődési vonalon, például azt is, hogy a rejtélyes Y kromoszóma miért tűnt el olyan megmagyarázhatatlanul. Egyszerűen “kivették”.

valamint arra is magyarázatot adna, hogy az ember miért fejlődött végül tovább, holott a majmok már sokkal régebb óta használtak eszközöket, és rendeződtek viszonylag fejlett közösségekbe.

Elméletben ugyanis a majmoknak meg kellett volna előzniük minket evolúcióban,

azonban mégis megrekedtek egy szinten és mi, az emberiség voltunk egyedül képesek iszonyatos, már-már természetellenes ütemben előre lépkedni az evolúciós fejlődési skálán.

A génszerkesztés nyomai tehát ott lapulnak a modern ember DNS kódjában. Talán egy napon majd sikerül ezeket megfejtenünk, és saját eredetünk nyomába eredhetünk.

Az antarktiszi anyakőzet meglepően gyors emelkedése, amely a nagymértékű jégolvadás számlájára írható, lassíthatja a globális felmelegedés okozta tengerszint-emelkedést – állítják a kutatók.

A Science című tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint a nyugat-antarktiszi régió alatti földkéreg évente akár 4,1 centiméterrel is emelkedhet. A tudósok ahhoz hasonlítják a jelenséget, mint amikor valaki felkel egy habszivacsról, és az elkezdi visszanyerni eredeti formáját.

Az emelkedés mértéke, amely a világon valaha mért egyik leggyorsabb, valószínűleg gyorsulni fog, és az anyakőzet akár 8 méter magasra is megemelkedhet még a század folyamán, segítve a jégtakaró stabilizálódását, és megszakítva a globális tengerszint-emelkedést, amely komoly fenyegetést jelent a part menti területekre Bangladestől egészen Floridáig.

A Dán Műszaki Egyetem és az Ohiói Állami Egyetem munkatársaként is dolgozó Valentina Barletta, a tanulmány vezető szerzője szerint eredményeiket, amelyek „jó hírt” jelentenek az Antarktisz számára, a nyugat-antarktiszi régió Amundsen-tenger körüli részén kihelyezett GPS-es érzékelőkre alapozták.

A nyugat-antarktiszi jégtakaró, amely teljes elolvadása esetén több mint három méterrel növelné a globális tengerszintet, döntő része az óceán fenekén pihen, és a jég súlya tartja odalent.

Forrás: Planetary Visions/ESA

A tengerfenék alatti anyakőzet gyors emelkedésével egyre több jég jut ki a szárazföldre, csökkentve a kockázatát a jégtakaró feltöredezésének, amiért a jég alá bejutó melegedő óceánvíz a felelős.
Az anyakőzet megemelkedése »növelheti a nyugat-antarktiszi jégtakaró stabilitását a katasztrofális összeomlással szemben« – írták a kutatók.

Egy múlt héten megjelent másik tanulmány szerint 1992 óta háromezer milliárd tonnányi jég olvadt el az Antarktiszon, csaknem egy centiméterrel növelve a globális tengerszintet, és ez a folyamat egyre rosszabbodik.

Gyakran évezredekbe telik, amíg a Föld kérge újraformálódik egy-egy nagyobb jégveszteség után. Skandinávia és Alaszka bizonyos részei például még mindig emelkednek azóta, hogy a legutóbbi jégkorszak végével több mint egy kilométer vastag jégtakaró tűnt el róluk.

(MTI)

Jelenleg 5 billió műanyagszemét lebeg a Csendes-óceán felszínén, pontosabban 80 ezer tonnányi hulladék a Hawaii és Kalifornia közötti óceáni területen. Ezt egyszerűen már nem lehetett, nem észrevenni, így a 2013-ban alapított The Ocean Cleanup csoport 2018-ra tesztüzemmódba állította első óceántisztító gépét.

A világ első óceántisztító gépének felállítása nem rég kezdődött meg a Csendes-óceánon lebegő hatalmas szemétsziget közelében. A két franciaországnyi, többnyire műanyagból és halászati eszközökből álló kiterjedt szeméthalmot először 1997-ben fedezték fel; mérete azóta is folyamatosan nő.  Erre az ember által létrehozott problémára reagált az a holland feltaláló, aki 18 éves korában megálmodta az óceántisztító gépet és azóta létrehozta a The Ocean Cleanup non-profit szervezetet és kutatócsoportot.

.

Boyan Slat, a ma 22 éves ötletgazda egy görögországi nyaralás során találkozott először a vízszennyezés jelenségével; egyik búvárórája alkalmával több műanyagot látott a vízben, mint halat. És ami még jobban meglepte, miután kutatásokba kezdett a műanyag szennyezettséggel kapcsolatban, az volt, hogy senki nem tesz ellene komolyabb lépéseket. A téma annyira megragadta, hogy középiskolás éveinek tudományos projektjei mind erről a témáról szóltak. Megpróbálta megérteni a problémát és rájönni arra miért tartják a kutatók a teljes tisztítást lehetetlenségnek.

A feltaláló 2014-től 2016-ig minden szükséges lépcsőfokot végigjárt mire eljutott az első Északi-tengeri prototípus beindításához. Ma munkatársaival ott tartanak, hogy az óceántisztító gép, amely 40 darab, egyenként 12 méteres csövön keresztül, az óceán áramlatainak segítségével szívja majd fel a szemetet, 2018. júliusában megkezdi működését.

A szakértők szerint a gép körülbelül öt év alatt tisztíthatja meg a Csendes-óceáni szemétsziget területének felét, ami hatalmas előrelépés lenne, hiszen a hulladék évente több mint százezer bálna, delfin és fóka halálát okozza. De a felmérések szerint a vízimadarak, halak, és más tengeri élőlények sincsenek biztonságban a műanyag-szennyezés miatt.

Az Ocean Cleanup non-profit szervezet által létrehozott rendszer 60 tartályba gyűjti majd össze a szemetet, amit aztán csónakokkal visznek 6-8 hetente a szárazföldre. A csövek különleges kialakításának köszönhetően a halak és a többi élőlény nem kerül veszélybe az óceántisztítás közben. A 2018-as tesztidőszak alatt a kutatók mindent monitoroznak majd; feljegyzik a hibákat, a csövek működést, mozgását, strapabírását, hogy a 2020-ra tervezett teljes körű tisztításra már minden tökéletesen működjön – áll a The Ocean Cleanup hivatalos honlapján.

„Mi emberek hoztuk létre ezt a problémát, így az is a mi felelősségünk, hogy megoldást találjunk rá” – mondta Boyan Slat azon a 2017 májusában, Utrecht városában tartott nagy sajtótájékoztatón, melyen bejelentette az óceántisztító gép munkába állását is.

Forrás: www.theoceancleanup.com

http://vjm.hu/elinditottak-a-vilag-elso-oceantisztito-gepet/

Egy meglepő új tanulmány komoly kétségeket vet fel a népszerű elmélettel kapcsolatban, miszerint a modern állatok több millió éves fejlődés eredményeként jöttek létre. Miután megvizsgálták több ezer állatfaj mitokondriális DNS-ét, beleértve az embereket is, a kutatók arra a lenyűgöző következtetésre jutottak, hogy szinte valmennyi faj 100.000 és 200.000 év között fejlődött ki. (1)

A tanulmányt a Bázeli Egyetem genetikus mikrobiológusa David S. Thaler és a Rockefeller Egyetem tudományos főmunkatársa Mark Young Stoeckle készítette. A genetikai mutációkon és a legalkalmasabbak fennmaradásán alapuló adaptációval járó evolúció konvencionális elmélete szerint az idősebb fajok és a nagy populációk körében elterjedt fajok nagyobb genetikai változatosságot mutatnak. A kutatók azonban azt találták, hogy az állatfajok 90 százaléka hasonlóan alacsony mitokondriális DNS változattal rendelkezik.

A tudósokat teljesen meghökkentette ez a megállapítás. Thaler elmondta: “Ez a következtetés nagyon meglepő, és olyan keményen harcoltam ellene, ahogy csak tudtam.” Végtére is azt a közös elképzelést, hogy a bolygónkon található fajok evolúciója progresszív és lassú folyamat, ritkán kérdőjelezik meg tudományos tanulmányok.

Ez a tanulmány azonban más megközelítést alkalmazott, mint a múltbeliek, amelyek a sejtmagok DNS-t vizsgálták. Minden állat remdelkezik DNS-el a mitokondriumában. A mitokondriumban megtalálható egyik gén a COI, melyet a DNS vonalkódolásához használnak. Bár a sejtmag DNS drámaian különbözik minden egyes faj esetében, az állatoknak ugyanaz a mitokondriális DNS-e van, ami jó alapot nyújt az összehasonlításhoz.

Miután elemezték ezeket a vonalkódokat 100 ezer faj esetében, rájöttek, hogy erős bizonyíték van arra, hogy szinte minden állat abban az időben jelent meg, mint amikor az emberek. Ennek oka, hogy nem volt változás a “semleges” mutációkban, vagy csekély DNS változások történtek a generációk között, és nem voltak hatással egy egyén túlélési esélyeire. Ezeknek a semleges mutációknak a hasonlósága a fa gyűrűihez hasonlítható azzal a képességgel, hogy jelezze egy faj közelítő korát.

Az emberek és az állatok rendkívül hasonlóak

Érdekes azt is megjegyezni, hogy a világon az emberek közötti genetikai különbségek nem nagyobbak, mint két galamb vagy bármely más állat közötti különbség. Stoeckle szerint “a kultúra, az élettapasztalat és más dolgok nagyon különbözővé teszik az embereket, de az alapvető biológia szempontjából olyanok vagyunk, mint a madarak.”

“Az állatok birodalmában található fajok genetikai sokféleségének meghatározása révén, melyet csak nemrég tett lehetővé a DNS szekvenciák növekvő vizsgálata, dokumentáltuk az emberi kivételesség hiányát.”

Hogy lehet az, hogy a legtöbb állati élet nagyjából azonos korú genetikai szempontból?

Kőkorszaki ember által készített, hatalmas földalatti járatokból álló, egész Európát Skóciától Törökországig szerteágazva behálózó rendszert találtak kutatók. Egyszerűen csak földalatti szupersztrádának nevezik.

A német archeológus Dr Heinrich Kusch állítása szerint alagutak létezésének bizonyítékait találták meg az egész kontinensen több száz neolítikum korabeli település alatt.

Könyvében – Egy ősi világhoz vezető földalatti kapu titkai (Secrets Of The Underground Door To An Ancient World) – azt állítja, hogy maga a tény, hogy ennyire sok alagútjárat vészelte át a 12000 évet, mutatja, hogy az eredeti csatorna-hálózat még ennél is jóval hatalmasabb volt.

“Bajorországban (Németország) 700 méternyi hálózatot, Stájerországban (Ausztria) 350 m alagutat találtunk” – mondja.

– “Egész Európa alatt több ezer volt belőlük – az északi Skóciától le a Földközi-tenger vidékéig.

– “Legtöbbjük nem nagyobb, mint egy “féregjárat” – csak 70cm széles – de ahhoz épp elég széles, hogy egy ember keresztül bújjon rajta.”

Óriások éltek volna a Földön? Ez az elmélet korábban már számtalanszor felmerült. Korábban már említettük, hogy egy közel 200 millió éves lábnyomot sikerült régészeknek felfedezniük Afrikában.

A leletet megvizsgálták, nagyon nagy gonddal, és egyértelműen megállapították, hogy nem valamiféle természetes jelenségről vagy formációról van szó, hanem egy tényleges emberi – vagy nem emberi? – lábnyomról.

Későbbi kormeghatározásos vizsgálatok nagyon eltérő eredménykéét hoztak, ugyanis nem sikerült egyöntetűen megállapítani a korát, de annyi biztos volt, hogy 200 millió évnél régebbi a lelet, egyes becslések a 3,4 milliárd évig is elmentek.

Éppen emiatt egyes vallásos csoportok szerint ez a lábnyom nem volt más, mint Ádám, az első létező ember lábnyoma.

Ugyanis az elképzelések szerint a világ első emberei hatalmas méretűek voltak, és csak később zsugorodtunk le a jelenlegi méreteinkre.

Lehetséges, hogy a Costa Ricán található rejtélyes kőgolyók is az óriások művei lennének? A kőgolyók mérete néhány centiméteres átmérőtől a 2,14 méteresig változik. A nagyobbak súlya elérheti a 15 tonnát. Van köztük gabbró, mészkő, homokkő és gránit anyagú is.

Alakjuk tökéletes, a mértani gömbtől alig tér el. Egyiken sincsenek vésett jelek vagy díszítések. Érdekes, hogy nem találtak olyan szerszámokat, amikkel kifaraghatták volna őket. Így felmerülhet a kérdés, hogy talán az óriás lények gyúrhatták őket…