Egy kutatásból az derült ki, hogy a barátaink által adott személyiségjellemzés alapján pontosabban jósolható meg a várható életkorunk. Ha kíváncsi arra, mennyi ideig élhet, kérdezze meg barátait és ismerőseit!

De hogyan tudhatnák jobban, hogy meddig élhetünk, mint mi magunk? – Nem kell semmi nagyon különösre gondolni: nincs időgépük, és a minket körülvevő nagy összeesküvésben sincsenek benne. Arról van csupán szó, hogy az olyan pszichológiai jellemzőinket, mint a lelkiismeretesség, a megbízhatóság, az érzelmi stabilitás, ők átlagban reálisabban ítélik meg, mint mi. És úgy tűnik, ezeknek a tulajdonságoknak közük van ahhoz, hogy mennyi időre számíthatunk a földi életünkben.

Az köztudott, hogy a személyiségjegyeknek közük van az egyén egészségéhez, így ezek alapján elég jól jósolható az is, hogy az illető mennyi ideig élhet. Csakhogy azoknak a vizsgálatoknak az érvényessége, amelyek az egészséget, illetve a halálozási esélyeket a személyiségjegyekhez kötik, igen korlátozott. Ennek pedig az az oka, hogy az ilyen vizsgálatokban a személyt magát kérdezik ki a saját személyiségjegyeivel kapcsolatosan. A módszer nemcsak azért problémás, mert ki-ki elfogult saját magával kapcsolatosan, de még attól is függhetnek az eredmények, hogy az illetőnek aznap milyen napja van, vagy hogy milyen az idő. Hogy ezzel kapcsolatosan megbízhatóbb adatokat kapjanak, egy lehetőség a kutatók számára, ha másokat (barátokat, ismerősöket) kérnek meg arra, hogy a kísérleti alanyok személyiségét jellemezzék.

Meddig élhet? – Kérdezze meg barátait!
(Forrás: Wikimedia Commons / Steve Evans / CC BY 2.0)

Éppen ezt tette Joshua Jackson, aki kutatótársaival az úgynevezett Kelly-vizsgálat adatait elemezte. A Kelly egy longitudinális (hosszú időn át tartó) vizsgálat, amelyben 300 akkoriban fiatal connecticuti házaspár vett részt az 1930-as évektől kezdődően. Ebben a vizsgálat vezetője, E. Lowell Kelly megkérdezte a résztvevők barátait is a vizsgálati személyek tulajdonságait illetően, hogy pontosabb személyiségrajzot kapjon róluk. 

Amikor Jacksonék a Kelly-vizsgálat adatait és a halálozási adatokat összevetették, az derült ki, hogy a barátok által lefestett személyiségrajz pontosabban prediktálta a halálozást. Azok a személyek, akiket a barátok lelkiismeretesebbeknek és nyitottabbaknak festettek le, hosszabb ideig éltek. Egy kifejezetten lelkiismeretesek tartott férfinek körülbelül 30 százalékkal kisebb a halálozási esélye, mint egy átlagosan lelkiismeretesnek tartott személynek. A nőknél pedig az érzelmi stabilitás számított: az érzelmileg kiegyensúlyozottabb nőknek 15 százalékkal volt kisebb a halálozási esélyük.

Az adatok elemzéséből az is kiderült, hogy bár a személyek önmagukról adott jellemzése is összefüggésbe volt hozható a halálozási esélyekkel a férfiak esetében, a barátok által adott személyiségjellemzés pontosabban jelezte előre a várható életkort. A nők esetében pedig az önjellemzés nem állt összefüggésben a halálozási esélyekkel. Az is fontos, hogy az egyes barátok jellemzései nem bírtak nagyobb prediktív erővel, mint az önjellemzések, a barátok véleményeinek összessége, átlaga azonban igen.

A kutatók arra is figyelmeztetnek, hogy adatok nehezen általánosíthatók, hiszen a Kelly-vizsgálat résztvevői túlnyomórészt középosztálybeli, jól iskolázott, fehér emberek voltak, akik már akkor sem reprezentálták az amerikai társadalmat.

http://www.nyest.hu/