Háromdimenziós nyomtatóval készített táplálékkal képzeli el megoldani az amerikai űrkutatási ügynökség (NASA) a jövőbeli marsi expedíciók tagjainak az ellátását, legalábbis lát fantáziát az ötletben.

Utóbbit támasztja alá, hogy 125 000 dolláros kutatási támogatást nyújt a Sytems and Materials Research Corp. (SMRC) nevű texasi cégnek olyan 3D-s nyomtató kifejlesztéséhez, amely képes az űrhajósok számára megfelelő, „tápanyagban gazdag és ízletes” élelem előállítására. Digitális receptek alapján a szerkezet gombnyomásra készítené el por halmazállapotú alapanyagokból – némileg a Star Trek című tudományos-fantasztikus sorozatból megismert replikátorhoz hasonló módon – a „nyomtatott” táplálékot, amely nemcsak szerkezetében és összetételében helyettesítené a valódi ételeket, hanem még az illata is hajazna az eredetiére. A háromdimenziós „konyhafőnök” az előételektől a főfogásokon át a desszertig mindenről gondoskodna. Ráadásul ha beválik, a technológia elterjesztése segíthetne megoldani az éhezés világméretű problémáját a Földön is.

A terv részleteit a NASA a napokban véglegesíti, magát az ötletet amerikai sajtójelentések szerint egy Humans 2 Mars Summit elnevezésű washingtoni tanácskozáson ismertették. Anjan Contractor, az SMRC fejlesztő mérnöke és projektmenedzsere felfedte, hogy a gondolat az után fogant meg benne, hogy 3D-s nyomtatóval készült csokoládéval kedveskedett a feleségének.

Cége kapva kapott a lehetőségen, és felvetette: mi lenne, ha más élelmiszereket is előállítanának az eljárással. Bár a tápláléknyomtató szerkezet még nincs kész, az SMRC bízik abban, hogy a NASA adományával az év végére ki tudja fejleszteni. David Irvinnek, a vállalat kutatási igazgatójának a közlése szerint elsőként pizzát szeretnének készíteni, mivel az számtalan táp- és ízanyagot tartalmaz, tehát próbaüzemeltetésre kitűnően megfelelne. Arról nem is beszélve, hogy a pizza rétegekből áll, ami nagyon fontos technológiai szempont a 3D-s nyomatásnál.

A 3D-s nyomatók mindinkább felfutóban vannak az utóbbi években, ma már szinte mindent gyártanak velük, emberi testrészektől műtárgyakon át kézi fegyverekig. A szerkezetek az előre kidolgozott digitális programok alapján több millió rétegben rakják-fektetik egymásra a tárgyakat felépítő finomszemcsés összetevőket.

A NASA tájékoztatása szerint az űrhajósok jelenleg előre csomagolt élelmet visznek magukkal, amely jellegéből fakadóan nemcsak ízekben szegényes, hanem magas fokú feldolgozottsága miatt mikrotápanyagokban sem bővelkedik igazán. „A mostani rendszer semmilyen szempontból sem alkalmas a marsi küldetéshez szükséges öt évig tartó vagy még hosszabb idejű ellátás megoldására” – közölte David Steitz NASA-szóvivő.

Az SMRC által előterjesztett javaslatban szerepel, hogy a 3D-s nyomatóval előállított ennivalókat minden egyes űrhajós táplálkozási igényeihez szabhatnák, ami az egészségügyi-erőnléti állapot fenntartása mellett a változatosságot is biztosíthatná. Hosszú időtartamú űrutazásoknál az utóbbi – az egyhangúság elkerülése – legalább ugyanolyan fontos kívánalom.

A fejlesztő mérnök a Quartz hírportálnak úgy nyilatkozott, hogy a következő hat hónapban szeretne jelentősen előrehaladni egy olyan élelemszintetizátor megalkotásában, amely elhelyezhető egy űrhajó fedélzetén. A tervezett nyomtatóhoz használt por formájú alapanyagok – szénhidrátok, fehérjék, makro- és mikrotápanyagok – akár harminc évig is megőrzik minőségüket. A szerkezet vizet és olajat adagolna hozzájuk, amikor az egyénre szabott digitális receptek szerint „kikeverné” a kívánt táplálékot.

168ora.hu