A klasszikus maja kultúra virágzott az esős évszázadok folyamán, de menthetetlenül összeomlott, amikor az éghajlat aszályosra változott. Cseppkövekre alapuló éghajlati elemzést kombináltak a templomok falára vésett szavak gyakoriságának vizsgálatával.
Az éghajlatváltozás szerepe évtizedek óta vitatott a nagyjából Kr. u. 300-tól 1000-ig virágzó klasszikus maja civilizáció fejlődésében és hanyatlásában, mivel eddig nem állt rendelkezésre elegendő hiteles kormeghatározású éghajlati és régészeti lelet. Most azonban egy archeológusokból és geológusokból álló nemzetközi kutatócsoportnak sikerült összeállítania egy pontosan datált, nagy felbontású éghajlati adatsort az elmúlt 2000 évről, írja az Origo.
A Science folyóirat legújabb számában megjelent cikkben a kutatók leírják, hogyan rekonstruálták a csapadékadatokat a Yok Balum cseppkőbarlangból származó sztalagmitminták (állócseppkövek) alapján. Ez a barlang alig 1,5 kilométerre helyezkedik el a mai Belize déli részén lévő ősi maja trópusi várostól, Uxbenkától.
A nemzetközi programot a Pennsylvaniai Állami Egyetem (Penn State) és az zürichi ETH (Műszaki Főiskola) kutatói vezették. A kutatóknak a mészkőképződmények vizsgálata alapján sikerült meghatározniuk a klasszikus maja területen hullott csapadék mennyiségét, és ezeket összevetették a kőépületeken megörökített háborús események mutatójával. A kutatások lehetővé tették a szakemberek számára egy egyedülálló történelmi idővonal megalkotását, ahol korábban nem látott részletességgel kapcsolták össze a kultúrát és az éghajlati jellemzőket.
Az új adatok szépen tükrözik, hogyan virágzott és fejlődött a civilizáció nagy városokat létrehozva a kedvező éghajlatú időszakban, és azután hogyan omlott össze a 660 és 1100 között lezajló klímaváltozás következtében. A maja uralkodók bizonyos építményeket az események feljegyzésére hoztak létre, és a kutatók azt találták a szövegekben, hogy a 660 és 900 között egyre több rivalizálásról, háborúról és stratégiai szövetségről esik szó, ahogy mind szárazabbá vált az éghajlat.
A Science folyóirat legújabb számában megjelent cikkben a kutatók leírják, hogyan rekonstruálták a csapadékadatokat a Yok Balum cseppkőbarlangból származó sztalagmitminták (állócseppkövek) alapján. Ez a barlang alig 1,5 kilométerre helyezkedik el a mai Belize déli részén lévő ősi maja trópusi várostól, Uxbenkától.
A nemzetközi programot a Pennsylvaniai Állami Egyetem (Penn State) és az zürichi ETH (Műszaki Főiskola) kutatói vezették. A kutatóknak a mészkőképződmények vizsgálata alapján sikerült meghatározniuk a klasszikus maja területen hullott csapadék mennyiségét, és ezeket összevetették a kőépületeken megörökített háborús események mutatójával. A kutatások lehetővé tették a szakemberek számára egy egyedülálló történelmi idővonal megalkotását, ahol korábban nem látott részletességgel kapcsolták össze a kultúrát és az éghajlati jellemzőket.
Az új adatok szépen tükrözik, hogyan virágzott és fejlődött a civilizáció nagy városokat létrehozva a kedvező éghajlatú időszakban, és azután hogyan omlott össze a 660 és 1100 között lezajló klímaváltozás következtében. A maja uralkodók bizonyos építményeket az események feljegyzésére hoztak létre, és a kutatók azt találták a szövegekben, hogy a 660 és 900 között egyre több rivalizálásról, háborúról és stratégiai szövetségről esik szó, ahogy mind szárazabbá vált az éghajlat.
168ora.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.