T+36 óra

A részleges áram- és gázkorlátozás fél nappal a lekapcsolás után kezdi éreztetni hatását; a lakások elkezdenek kihűlni. Az emberek rájönnek, hogy az egyetlen hely, ahol átvészelhetnek egy hosszú, akár jóval fagypont alatti hideg időszakot, az az autójuk. Ehhez persze benzin és gázolaj kell, ezért megrohamozzák a benzinkutakat.

T+48 óra

A roham 12 óra alatt teljesen kimeríti a kutak helyi készleteit, az utolsó néhány liter benzinért kisebb harcokat vívnak az elkeseredett autósok. A stratégiai készleteket - bár rendelkezésre állnak - nem tudják mozgósítani, mivel repülni nem lehet, az utakat pedig megtöltik a városokból menekülők.

Még nagyobb baj, hogy az üzemanyaghiány és a torlódás miatt a rendőrség sem tud hatékonyan intézkedni, nem is beszélve a mentőkről vagy a tűzoltókról. 

Erre egyedül a hadsereg lenne képes, azt viszont egyelőre még vonakodik a kormány bevetni - jó okkal. A katonák megjelenése a civil városokban ugyanis csak fokozná a (most még kezelhető) pánikhangulatot.

T+72 óra

Még napközben megérkezik a lökéshullám, a milliárdnyi töltött részecske becsapódása gyakorlatilag leradírozza az égről a műholdakat. Megszakad a kapcsolat a Nemzetközi Űrállomással is.

A GPS-navigációs rendszerek egyetlen másodperc alatt összeomlanak, a cellainformációkra, és/vagy wifi-hotspotokra alapozó kiegészítők pedig az áramszünet miatt nem sok helyen segítenek.

A még működő elektromos hálózat 90%-a néhány másodperc alatt túlhevül, leolvad, felrobban vagy megsemmisül. Az atomreaktorokat már korábban leállították, ezért ilyen jellegű katasztrófától nem kell tartani; a csapás viszont tönkreteszi a hőerőművek, szélenergia-betápláló hálózatok nagy részét is. 

A fejlett világ lakosságának, városainak nagy része áram és kommunikációs lehetőségek nélkül marad. Bár mindenki előre tudta, hogy így lesz, a társadalmi-szociális sokkhatás most kezd csak el igazán kibontakozni. 

T+73 óra

A gáz- és olajvezetékek túlhevülnek és az óvintézkedések ellenére még így is ezrével következnek be kisebb-nagyobb robbanások. A robbanások tüzet okoznak, amely nem korlátozódik a városokra; Los Angeles, vagy éppen Szibéria mellett az erdők is lángra kapnak.

A tűzoltók azonnal reagálnak, először a városokban próbálják megfékezni az elharapódzó lángokat. Ez csak részben sikerül, ugyanis a tűzoltóknak sincs elég üzemanyaguk, és még ha lenne is, a teljesen bedugult városban lehetetlen eljutni a tűzfészkekig. A légi mentés és oltás továbbra is teljesen kizárt, a helikopterek ha akarnának, sem tudnának felemelkedni. Fedélzeti navigációs műszereik nem működnek, és kommunikálni sem lehet velük.

T+80 óra

Esteledik, és a tüzek által megvilágított, amúgy koromsötét utcákon hordákban gyülekeznek a fosztogatásra kellőképpen felkészült bandák. Még a felragyogó északi fény sem segít, mivel a nagyvárosok fölött áthatolhatatlan felhőként gyűlik össze az égő autók, gumiabroncsok füstje.

Mindenki tudja, hogy ez a terror éjszakája lesz. 

T+81 óra

Besötétedett, a rendőrség tehetetlen. A boltok tulajdonosai menekülőre fogják, amint a kirakatokat elkezdik bezúzni baseball ütőkkel és egyéb harci eszközökkel felszerelt hordák. Szedett-vedett, önkéntes hadseregek szerveződnek a kisebb-nagyobb városokban, hogy saját szájízük szerint védjék meg a közrendet.

Vidéken a nyaralók és gazdaságok tulajdonosai töltött fegyverrel kiülnek a tetőre, és mesterlövészként lőnek mindenkire, aki - ha még oly ártatlan okból is - a házuk közelébe kerülnek. Rengeteg ártatlan ember leli halálát, aki csupán segítséget szeretne kérni, és esze ágában sincs fosztogatni.

Ráadásul a hegyekből előkerülnek az amúgy szektaként működő, félkatonai szervezetek, és saját kis háborút rendeznek maguknak.

T+83 óra

Miközben elvileg a közrendet védik, az önkéntes, félkatonai szervezetek egymással is összecsapnak. Néha egyszerű félreértés miatt (fosztogatóknak nézik a másik csoportot), de az is lehet, hogy csak némi lövöldözésre vágynak. Az utcák csatatérré válnak.

T+84 óra

A rend helyreállítása érdekében bevetik a hadsereget.

T+85 óra

Tankok vonulnak be a nagyvárosok utcáira, és elfoglalják a stratégiai fontosságú sarkokat, tereket, sikátorokat. A hadsereg - bár rendelkezik rövid hatótávolságú adó-vevőkkel - meglehetősen szervezetlenül reagál, mivel a Pentagonnal ők sem tudnak kapcsolatba lépni.

T+90 óra

Észak-Korea élve a lehetőséggel megindítja megelőző csapásait a haragos ellenféllel szemben. A nagy sietségben sikertelen az akció, az egyetlen működőképes atomtöltet a támadó ország területén reked, a szétszóródó radioaktív anyag sugárszennyezést okoz.

Egy másik háborús körzetben is elpattan a húr, megelőző atomcsapást mérnek titkon fegyverkező szomszédaikra. Minderről az Egyesült Államok és a NATO hadvezetése értesül ugyan, de tehetetlen - az információ el sem jut a saját városaik védelmével elfoglalt csapatokhoz.

T+92 óra

Hajnalra a hadsereg visszaveszi az ellenőrzést a legnagyobb városok felett, vidéken folytatódnak a zavargások. New York, Los Angeles, London, Párizs és a többi metropolisz kísérteties látványt nyújt. A távolból robbanások, néha elfojtott kiabálások hallatszanak, de az utcákon már semmi sem mozdul. Füst lebeg mindenhol.

T+94 óra

A kommunikáció részben helyreáll, ekkor értesülnek a kivezényelt alakulatok a világméretű krízisről. Az anyahajókat a háboruzó országok tengereire irányítják. Útközben "véletlenül" - egy győzelmi mámorban eszét vesztett tábornok parancsára - irányított rakétákat lőnek ki egy tróposi ország elnöki negyedére és még néhány stratégiailag fontos pontjára.

T+100 óra

Japánban, bár a 2011-es cunaminál is sokkal súlyosabb károkat okozott a napkitörés, ám az épületek és az infrastruktúra sérüléseit nem követte sem pánik, sem káosz. Nem fosztogatott senki, Tokióban a tűzoltók azonnal és hatákonyan fékezték meg a lángokat. 

T+1 hét

A háborúban védekező állam ellentámadásában 3 nap alatt lebombázza a támadó államot, az Egyesült Államok pedig ekkor már beavatkozhatna a konfliktusba, de ennek ekkor már semmi értelme. A Közel-kelet romokban hever, ám győzelmet senki sem aratott, és senki sem fog meggazdagodni a diktatúra szerencsétlen áldozatainak megsegítésén.

A vezető nélküli, mélyen vallásos, ám kultúrálisan épp oly mélyen megosztott iráni társadalom évekig tartó anarchiába süllyed. A kutak lángolnak, az olajkitermelés megszűnik. A nyersolaj világpiaci ára 50%-kal nő egy hét alatt, majd további 70 %-al fél éven belül.

Miközben a világ a sebeit nyalogatja, Japán megkezdi az újjáépítést.

T+2 hét

Részben újraindul a légi közlekedés, az utakról elkezdik eltakarítani a roncsokat. Néhány helyen visszakapcsolják az áramot és a gázt.

T+1 hónap

Japán 30 nap alatt befejezi az elektromos-, távközlési és cseppfolyós energiahordozó csővezeték-hálózat teljes újjáépítést - sőt, modernizálását. 

Az Egyesült Államokban és Európában ráébrednek, hogy ideje lenne megtervezni az újjáépítési munkálatok elkezdését.

T+3 hónap

Az infrastruktúra 50%-a helyreáll a fejlett országokban, legalábbis a nagyvárosokban. Vidéken a helyzet továbbra is elkeserítő - és a lakosság jól tudja, hogy még sokáig így is marad. A tanyák és a kisebb, háztáji gazdaságok vannak a legjobb helyzetben; mivel ők teljesen önellátóak is lehetnek. Minden szükséges élelmiszert saját maguk termelhetnek, sőt - ha rendelkeznek szélgenerátorral, vagy napelemmel - előbb kapcsolhatják vissza tévéiket, mint a metropoliszok lakói.

T+6 hónap

Dél-Amerika is kezd magához térni, Európában és az Egyesült Államokban vidéken is normalizálódik a helyzet. 80%-ban helyreáll az infrastruktúra.

T+1 év (2014)

99%-ban helyreáll minden infrastruktúra.

Megszületnek az első becslések a károk nagyságáról, amelyek az USA GDP-jének legalább ötszörösét (msá becslések szerint ötvenszeresét) teszik ki világszerte. A helyreállítás várható költségei 300 és 500 ezer milliárd dollár között mozognak.

Nemzetközi program keretében szakértőkből álló kutatócsoport jön létre, amely azt vizsgálja, hogyan lehetne a jövőben elkerülni a hihetetlen pusztítást. A tudósok között nem csak csillagászok, vagy energiaipari mérnökök vannak, hanem társadalmi-gazdasági szakértők, közgazdászok és pszichológusok is.

T+2 év (2015)

Egy év elteltével a bizottság egy 2400 odalas kötetben közzéteszi előzetes jelentését. Az anyag már most számos olyan tervet és ajánlást tartalmaz, amellyel hatékonyan ki lehetett volna védeni a károk döntő részét.

Az Európai Űrügynökség felgyorsítja a GPS-hálózatait kiegészítő, attól függetlenül működő Galilei navigációs rendszert, Kína pedig egy harmadik hálózattal csatlakozik, saját műholdjaival.

Az ajánlások nyomán világszerte új törvények és rendeletek születnek, amelyek - kifejezetten ilyen célú építészeti és tervezési szempontokat, követelményeket támasztanak a kritikus energetikai- és kommunikációs hálózatok működtetésével és kivitelezésével kapcsolatban.

T+3 év (2016)

Az ajánlások egy része ténylegesen beépül az elektromos hálózatba és az egyéb, kritikus infrastruktúrákba. Valóban védettebbé válik az emberiség.

T+5 év (2018)

A katasztrófa emléke lassan halványulni kezd, eközben teljesen új technikai eszközöket fejlesztenek ki, amelyek nagyban segítik életünket. De a napkitörések hatásaival szemben épp oly védetlenek, mint a gáz-, víz-, vagy áramellátási rendszer korábban. Az új eszközökre még nem vonatkoznak a szigorú tervezési elvek, hiszen olyan technológiákról van szó, melyek még nem is léteztek 5 évvel korábban...

T+11 év (2024)

A következő napciklusban megint bekövetkezik egy - az előzőnél jóval kisebb - X-osztályú napkitörés. Az átalakított infrastruktúrák jól vizsgáznak, néhány apró kellemetlenségen kívül semmilyen jelentősebb fennakadás nem tapasztalható.

A mérnökök és vezetők elégedettek, az emberiség globálisan abba a - hamis - illúzióba ringatja önmagát, hogy soha többé nem lehet baj - már ami a napkitöréseket illeti.

T+15 év (2028)

Felnőtt korba lép egy új generáció, amely a napkitörésre szinte egyáltalán nem emlékszik, csupán halovány, gyermekkori álomként. Számukra mindaz már a távoli múlt homályába vesző történelem.

T+18 év (2031)

Elterjednek azok a - már ma is létező, de még kísérleti stádiumban lévő - mindennapi életünket segítő eszközök, amelyek közvetlenül agyhullámainkkal irányíthatóak (ilyenek ténylegesen működnek laboratóriumi körülmények között már most, 2012 hajnalán is).

T+22 év (2035)

Újabb napkitörés az új napciklusban, és a történelem ismétli önmagát. Hiába védettek a már-már antiknak tűnő mobilhálózatok, senki nem használja őket. 

Az új kommunikációs eszközöknek ugyanis egyszerűen nincsen kezelőfelülete - se nyomógombjai, se érintőképernyője. Minek lenne?

Egy leheletvékony kontaktlencse közvetlenül a retinánkra vetíti a képet, a hívásokat pedig úgy intézzük, hogy csak rá kell gondolnunk arra, akivel kapcsolatba akarunk lépni. Ez a hiperérzékeny technológia csodálatosan működik is. Egészen a következő napkitörésig...

Zárszó

Vajon mennyire életszerű a fenti forgatókönyv?

Ahogy cikkünk elején írtuk, kiindulási alapja az ún. "worst-case scenario" (legrosszabb-lehetséges-forgatókönyv), amely valószínűtlen ugyan, de nem kizárható.

Sokan talán úgy érezhetik, hogy a következtetések még ilyen esetben is durva túlzások; ám sajnos az elmúlt évek, évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy társadalmi-szociológiai oldalról korántsem vagyunk olyan helyzetben, hogy túlértékelhessük emberi reakcióink humánus, etikai vonatkozásait.

Például, sokan közülünk elképzelhetetlennek tartják, hogy fejlett és civilizált nagyvárosainkban fosztogatások kezdődjenek csak azért, mert áramszünet van.

Ez azonban szintén csúfos tévedésként dédelgetett illúzió - 1977-ben és 2003-ban New Yorkban ugyanis pontosan ez történt, amikor kialudtak a fények. Tíz perccel az áramszünet kezdete után törték be az első kirakatokat, amit több ezer üzlet kifosztása és szétverése követett. 

Mindössze tíz perc kellett ahhoz - ráadásul a nyugati kultúra egyik központjában - hogy civilizáltnak hitt társadalmunk nem elhanyagolható hányada úgy érezze - a szabadrablás nem is olyan rossz dolog. A legrémisztőbb, hogy a fosztogatásokba olyanok is bekapcsolódtak, akik korábban soha, semmilyen törvényt nem szegtek meg; ám a feldúlt üzletek kirakataiból kilógó, "szabadon elvihető" plazmatévéknek még ők sem tudtak ellenállni.

Akkor most mennyire is vagyunk civilizáltak?

Megvizsgálhatjuk a menekülési dilemmát is, amely egy-egy moziban, színházban, vagy zsúfolt szórakozóhelyen ma is épp úgy, újra és újra bekövetkezik, a világ minden táján.

A csordaszellem (mely igen csúnyán hangzik), még a legintelligensebb, legértelmesebb embereket is elragadja. Hiába tudja ép ésszel mindenki, hogy mindenki megmenekülhetne, ha nem kezdik el egymást taposni, mégis elkövetjük ezt a hibát.

Ez ugyanis - akárcsak a szabadrablásos fosztogatás - mélyen belénk épült ösztönök, amelynek evolúciós okai vannak. Évezredekkel, vagy akár évmilliókkal ezelőtt is az élte túl, aki minden élelmet megevett a többiek elől, és aki együtt maradt a tömeggel, így zavarva össze a rájuk leselkedő ragadozókat.

Emberi mivoltunknak kétségkívül számos pozitívuma és hatalmas érzelmi értékei vannak. A humanitás értékei persze nem kérdőjelezhetőek meg; úgy tűnik azonban, hogy extrém körülmények között hajlamosak vagyunk arra, hogy visszasüllyedjünk ösztönlényekké.

És hogy ilyen helyzetbe hozna-e minket egy X-skálájú, rendkívüli erősségű napkitörés?

Reméljük, sosem tudjuk meg.

Nagy Gergely
Időkép.hu