A szélsőséges időjárás megviseli a nálunk telelő madarakat is, hatása évek múlva lesz mérhető. A hirtelen jött melegben területet foglalnak, hangicsálnak, de az enyhe idő önmagában még nem indítja be a hormonokat. Az etetésre pedig márciusig számítanak, az életük múlhat rajta – madárbarát tanácsok az fn.hu-n.

Az elmúlt hetek időjárása megmutatta, milyen szélsőségekre számíthatunk még a továbbiakban. Egyik héten -15 a másikon +15 fok: ezek a változások az emberi szervezetet is kizökkentik bioritmusából, s joggal vetődik fel a kérdés, mi történik ilyenkor a telelő madarakkal.

Álom hava, fergeteg hava… Régi nevek köszönnek vissza, mikor utána nézünk, milyen időjárásra emlékezhetünk ezekben a hónapokban. A földhöz kötött életforma adja legszebb példáit és emlékeit, mi jellemző ilyenkor a természetre, az állatvilágra. Visszahúzódás, átállás a „takarékos üzemmódra” – áll a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) közleményében.

Az enyhébb napokon hallhatjuk, hogy vidáman énekelnek a madarak, hirtelen előbújnak a rovarok, s úgy tűnik, napokon belül rügyet bontanak a fák. A jelenség a mérsékelt éghajlati övben megszokott, a szélsőségek mértéke azonban változott. Egy-két évnél hosszabb távon válik majd láthatóvá, hatással van-e a telelő madarak szokásaira, változik, gazdagodik-e a telel fajok száma.Énekpárbaj a fagyban

Az énekesmadarak dala sem idegen ezektől a hónapoktól. Számos vonuló faj egyede foglal revírt (költőterületet) vonulás közben és a telelő területen, amit az énekük is jelez. A nálunk maradó vagy hozzánk érkező fajok némelyikénél is megfigyelhető, hogy a téli zimankóban, általában szép, napos időben, elenged egy-egy strófát, „hangicsál” - ökörszem, vörösbegy, kék és széncinege, búbospacsirta, ritkábban feketerigó – mondja Orbán Zoltán, az MME társadalmi kapcsolatok igazgatója és a Madárbarát kert program felelőse.

Kékcinege és az alma (MME)

Ez különösen akkor feltűnő, ha az adott fajból több egyed is hallótávolságban van, ilyenkor a rövidebb-hosszabb „énekpárbaj” a vízbe dobott kavics keltette hullámokhoz hasonlóan „kifelé” terjedve több madarat is éneklésre késztet. Ez tehát nem azt jelenti, hogy a madarak költeni kezdenek. Az élőlények biológiai órája, ami a szaporodást is vezérli, nem hőmérsékletfüggő: alapvetően a nappalok és éjszakák hossza szabályozza. A hormonok kiválasztását a tavaszi nappalok hosszabbodása váltja ki.

Márciusban is ajánlott etetni

A téli rövid felmelegedési szakaszok, és az ekkor előbújó rovarvilág, természetes jelenséget jelentenek, és amíg ez nem szélsőséges, ez kevésbé befolyásolja a tavaszi táplálék mennyiséget, mivel a költeni kezdő rovarevők alapvetően nem a „felébredő” egyedeket fogyasztják, hanem a tavasztól kikelő új rovar generációkat.

Így most még nem kell aggódni, hogy a táplálékszerzés nehézségekbe ütközik az etetés folyamán. Érdekes kérdést vet fel azonban, hogy az évszakok váltása hamarabb következik be, fajok tűnnek el és vándorolnak új élőhelyre, s a rovarok fejlődési fázisai nem illeszkednek az etetési rendszerhez. Láthatunk példát erre a kakukkok életében, és a sarkvidéki madarak között is.

A legtöbb, amit tehetünk, hogy továbbra is etetjük és itatjuk a madarakat. Az a táplálék, ami a felmelegedések alkalmával előkerül, nem elegendő az etetők körzetében nagyobb számban előforduló madarak számára. Az etetés aranyszabálya, hogy az első fagyoktól a fagyok tartós megszűnéséig, tehát március közepéig-végéig lehet és kell etetni; a néhány napos (esetleg hetes) télközi felmelegedés alatt se hagyjuk abba az etetők feltöltését.

Órákon múlhat az életük

Számos madárfaj itthon tölti a telet, és több északi, mostohább téli klímájú ország madarának is Magyarország jelenti a telelő területet. Hazánk környezetállapota ma még lehetővé teszi, hogy a ház körül gyakori madarak emberi segítség nélkül is átvészeljék a telet.

Az etetés viszont nagy könnyebbséget és biztonságot jelent a környék madarainak, de csak akkor, ha az etetést folyamatosan, egész télen végezzük. A madarak könnyen megszokják és számítanak az etetőhely táplálék kínálatának, évről-évre akár messziről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni. Ezért ha váratlanul abbahagyjuk az eleség pótlását, rengeteg madarat hozhatunk nehéz helyzetbe.

Kékcinege a "cinegegolyón" (MME)

 

Az etetőre járó kis testű, 6- 15 gramm testtömegű madarak számára -10 Celsius-fok alatti hőmérsékleten a túlélés gyakran arról szól - tartalékaik csak arra elegendőek - hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát. Ha másnap nem tudnak eleget táplálkozni az alig 8 óra hossznyi világos periódusban, könnyen elpusztulhatnak a következő hideg éjszakán.

Csak télen etessünk

A hazai gyakorlat szerint a madáretetés a havas, ónos esős időszak, tehát a tél dandárjának madárvédelmi tevékenysége. A költési időszak kezdetével fejezzük be a kert madarainak etetését. Ennek nemcsak elvi, de madárvédelmi oka is van. Több megfigyelés is beszámol arról, hogy egyes széncinege párok az etetőben maradó napraforgóval etették a fiókáikat, akik ezt nem tudván megemészteni, a gyomortól a nyelőcsőig felgyülemlő magoktól megfulladtak, elpusztultak.

A legfontosabb téli madáreleség a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgó. Érdemes mellé apró szemű magvakat: kölest, muhart keverni, a legegyszerűbb, ha az állatkereskedésekben, barkácsáruház-láncokban kapható pinty és hullámos papagáj magkeveréket vásárolunk. Ne keseredjünk el, ne reklamáljunk, inkább örüljünk, ha a vásárolt napraforgó törött, „szemetes”. Sok madár csőre ugyanis nem elég erős az egész napraforgó szemek feltörésére - vörösbegy, ökörszem -, e fajok csak a törött szemekből kihulló magtörmeléket, a napraforgóba keveredő gyom és egyéb apró magvakat tudják hasznosítani.

Kenyeret soha

Az olajos magvakhoz hasonlóan fontos téli etetőanyag az állati zsiradék: a nem sós vagy kifőzött szalonna, a faggyú, illetve a ma már szinte bármely élelmiszerbolt állateledel kínálatában szereplő cinkegolyó. Legalább ilyen jó, ha lágy sajtot is kiteszünk valamilyen vízszintes felületre, akár az etető sík tetejére, mert ezt is nagyon szeretik a madarak, különösen a vörösbegyek.

Az olajos magvak és az állati zsiradék mellett leggyakrabban almával etethetünk. A gyümölcsöket lehetőleg szúrjuk fel bokorág-csonkokra, esetleg faágakra, így a madarak hóeséskor és azt követően is hozzáférhetnek, míg a talajra szórt élelem mindaddig elérhetetlen számukra, amíg el nem takarítjuk a havat. Soha ne adjunk a madaraknak kenyeret, kenyérmorzsát, mert ezek erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást, akár a madarak pusztulását okozhatják. Adható a madaraknak ezen kívül főtt rizs, főtt tészta, levesben főtt zöldségek, ezeket elsősorban a rigók és rovarevők fogyasztják.

Akár a sivatagban

Vörösbegy az itatón (MME/Orbán Zoltán)

Tartós, több napig vagy hétig tartó kemény fagyok idején nem csak a táplálék, de folyékony halmazállapotú víz megtalálása is kritikus tényezővé válik a madarak túlélése szempontjából. A fagyos levegő a szervezet hasonló fokú kiszáradását okozza, mint egy forró kánikulai nap, ezért télen a kirándulóknak, hegymászóknak fokozottan kell figyelniük a folyadékvesztés pótlására, csakúgy, mint a madaraknak.

Magától értetődőnek látszik, hogy aki szomjas, télen egyen havat vagy jeget. Az egészségügyi kockázat mellett a legfőbb ellenérv ezzel szemben az, hogy a szervezetet, különösen az alultáplált, energiahiányos szervezetet nagyon megterheli a hó és a jég felolvasztása. Arról már nem is beszélve, hogy a vízfürdő a tollazatukat tisztán tartásához is fontos – emeli ki az MME.

A lényeg nem az, hogy a madarak számára a nap minden percében rendelkezésre álljon a víz, már az is nagy könnyebbség nekik, ha legalább néhány órán keresztül hozzáférhetnek. Ezért elegendő, ha naponta egy-két alkalommal kiszedjük az itatóból a jeget, és a helyére csapvizet töltünk.