Magyarország lehet a klímaváltozás egyik legnagyobb áldozata az ENSZ szerint, ezért különösen fontos, hogy a hétfőn kezdődő koppenhágai klímacsúcson valamilyen értékelhető eredmény szülessen. Megállítható még a klímaváltozás? Ki mit hajlandó tenni ezért? Ki az, aki csak látszólag nagyvonalú? Mit akar Magyarország? És egyáltalán: tudnak-e együttműködni a világ országai egy globális probléma megfékezéséért?

!"Nincsen B-bolygónk! MOST érkezett el az ideje, hogy cselekedjnük, nem holnap!"
Maria Aurelia, Szlovénia

"A megbánás nem alternatíva. Egy 'elnézést' nem ment meg életeket. Aki jegyet váltott magának a hatalomhoz, annak felelősséget kell vállalnia, hogy érvényesíti akaratát."
Deahdra Cummings, USA

"Remélem, megegyeznek Koppenhágában, mert én olyannak szeretem az éghajlatot, amilyen most!"
Malin Johansson, Svédország

A világ minden pontjáról levelekkel bombázzák az emberek az ENSZ december 7-én kezdődő és 18-ig tartó klímakonferenciájának honlapját. Sokan várják azt a koppenhágai világtalálkozótól - 192 ország vesz részt rajta -, hogy minden országra érvényes, globális megegyezés születik a klímaváltozásért is felelős károsanyag-kibocsátás csökkentéséről.

A csúcstalálkozó honlapja mindent bevet az állami vezetők megkörnyékezésére: a világ minden tájáról érkező, könyörgő olvasói leveleket, élőhelyük elpusztulásával fenyegetett pingvinek fotóját teszik közzé, sőt, még Sólyom László köztársasági elnök is feltűnik egy bekezdésnyi kommentárban (Sólyom szerdai blogbejegyzésének részleteit lásd keretes írásunkban). A blogban több állami vezető is hitet tesz egy eredményes klímacsúcs mellett, Sólyom előtt üzent az észt miniszterelnök és a vietnami kormányfő is.

Mi a klímacsúcs eredeti célja?

Hogy új globális egyezmény szülessen a föld éghajlatának melegedéséért felelős károsanyag-kibocsátásról, amely felváltaná a 2012-ben lejáró kiotói szerződést. Az 1997-ben megkötött kiotói szerződés ugyanis nem alkalmas arra, hogy hatékonyan csökkentse a károsanyag-kibocsátást, már csak azért sem, mert számos állam - például a legnagyobb kibocsátók közé tartozó USA és Kína - nem csatlakozott hozzá, vagy aláírta, de máig nem ratifikálta.

A cél, hogy egy átfogóbb, nagyobb kibocsátás-csökkentést kitűző, jobban kidolgozott szerződés szülessen, amelyet minél több állam aláír. A kibocsátás-csökkentés mértékét az alapján szabnák meg, hogy a föld átlaghőmérséklete ne emelkedjen 2 Celsius-foknál nagyobb mértékben az iparosodás előtti hőmérséklethez képest. Ezt a számítások szerint úgy lehetne tartani, ha 2050-ig a felére csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást.

Miről születhet egyezmény?

A csúcstalálkozót nagy várakozások előzték meg, de alig néhány héttel a kezdete előtt kiderült, várhatóan nem lesz áttörés. November közepén ugyanis már irreálisnak nevezték a világ vezető ipari nagyhatalmai, hogy jogilag kötelező érvényű megállapodás szülessen Koppenhágában. Úgy tűnik, hogy a csúcson tető alá hozható egyezmény legfeljebb egy hosszabb folyamat kiindulópontja lehet.

Ez a hosszabb folyamat legalább fél évvel, de akár egy egész évvel is eltolhatja a végleges egyezmény megkötésének időpontját, amelyet így 2010-ben Bonnban, vagy Mexikóvárosban írhatnak alá jövőre.

Az egyezmény legfontosabb részleteiről azonban megállapodhatnak: az egyes országok javaslatot tehetnek saját kibocsátás-csökkentésük mértékére, a gazdag államok pedig pénzügyi vállalásokat a szegény országok számára, amivel segítik őket alkalmazkodni a klímaváltozás hatásaihoz, és átállni alacsony károsanyag-kibocsátású energiatermelésre. Várhatóan határidőt szabnak meg arra, mikor döntsenek a vállalások érvényesítésének módjáról, és hogyan osszák fel a szegény országoknak felajánlott pénzeket.

Ki mit akar?

A fejlődő országok segítséget - elsősorban anyagi jellegűt - várnak abban, hogy áttérhessenek a környezetkímélő energiatermelésre, vagy hogy védelmi rendszereket építhessenek ki a klímaváltozás negatív hatásai - a tengerszint-emelkedés, szárazság, árvizek - ellen. A fejlődő országok azzal érvelnek, hogy az egész problémát a fejlett országok okozták, ezért nekik is kell fizetniük miatta.

A fejlett országok csökkenteni akarják kibocsátásukat, de sok vita van arról, hogy ki mennyit vállal, és többen arra várnak, hogy a másik mekkora számot mond. Alig néhány állam tette eddig közzé, hogy pontosan mekkora csökkentést vállal. Mindenki saját gazdasági fejlődését félti a kibocsátás-csökkentéstől. A feltörekvő gazdaságú országok - például Kína és India - ugyancsak emiatt ódzkodnak attól, hogy szigorú csökkentést vállaljanak fel.

Ki mit vállal?

Több állam már közzétette, hogy mekkora csökkentést vállal. Az EU például 2020-ig 20 százalékkal csökkenti saját károsanyag-kibocsátását, hosszú távon pedig (2050-ig) 80-95 százalékos csökkentést irányzott elő az 1990-es szinthez képest. Japán 2009 és 2020 között 20 százalékos csökkentést vállal, ez azonban az 1990-es szinthez képest csupán 8 százalékot jelent.

Az USA várhatóan azt dobja be, hogy 2005 és 2020 között körülbelül 17-20 százalékos csökkentést ír elő magára nézve. Kína is tett vállalást, ám a feltörekvő gazdaságát féltő ázsiai ország, bruttó hazai termékéhez mérten fogja majd vissza a kibocsátást, 2005 és 2020 között 40-45 százalékkal.

Megoldhatja a klímaváltozás problémáját a klímacsúcs?

A hőmérséklet, a számítások szerint az iparosodás előtti időszakhoz képest mára 0,7 Celsius-fokkal emelkedett, amely már most is érezteti hatását. Egy esetleges egyezmény révén, ezeknek a káros hatásoknak a kezelésére hozhatnának létra anyagi alapot. A légkörben már most is annyi szén dioxid van, hogy nem lehet megakadályozni a további hőmérséklet-emelkedést, és a számítások szerint elkerülhetetlen, hogy összesen másfél fokkal emelkedjen a hőmérséklet az iparosodás előttihez képest.

A megfelelő egyezmény révén elkerülhető lehet, hogy 2 Celsius-foknál többel emelkedjen a hőmérséklet, de nem kizárt, hogy mégis nagyobb lesz az emelkedés. Az IPCC szerint 10-20 éven belül el kell érni a csúcspontot a gázkibocsátásban, amelynek azután csökkennie kell, hogy megvalósítható legyen a 2 Celsius-fokos cél. A fejlett országok eddig beígért vállalásai sem fogják megállítani a globális szennyezés további növekedését. Egy játékelméleti modell szerint minden hasonló megegyezés eleve kudarcra van ítélve, de van aki szerint unokáink jobban járnának, ha becsődölne az egész.

Miért fontos ez önnek?

Elsősorban az ön gyerekeinek és unokáinak lesz fontos. A klímaváltozás természeti sokszínűségre gyakorolt hatása szempontjából például Magyarország a világ egyik legsérülékenyebb országa az ENSZ Klímaváltozási Kormányközi Testületének 2007-es jelentése szerint. A globális felmelegedés üteménél a magyarországi átlaghőmérséklet emelkedése majdnem másfélszer gyorsabb, intenzívebb lesz a téli csapadékhullás, hevesebbek a folyóáradások, gyakoriak a hőhullámok. A Világbank idén, nyáron közzétett jelentésében szicíliai klímát jósol Magyarországnak, évente átlag 37 igazán forró nappal.

origo.hu