Edison 16 éves korában megmentette egy kislánynak az életét, akit majdnem elgázolt a vonat. A kislány apja, Mackensie állomásfőnök, szegény ember volt, de meg akarta valamivel hálálni Edison bátor tettét s megtanította telegrafálni. Ezen tudása révén Edison hamarosan állást is kapott Stradtfortban. Éjjeli telegráfista lett.

Az éjjeli szolgálatosoknak minden fél órában le kellett telegrafálniuk a központba ezt az egy szót: six (hat), jeléül annak, hogy nem alszanak. Edison nappal szeretett olvasgatni, nem aludta ki magát s így az éjjeli szolgálat közben sokszor elaludt.

Sok baja volt emiatt. De segített magán. Egy órát kapcsolt be az áramkörbe, olyformán hogy az óraszerkezet félóránként önműködően adta le a „six” jelet. Ettől kezdve mintaszerű hivatalnoknak tartották a központban. Edison pedig nagyokat aludt a hivatalban.

Ha jött valaki sürgönyt feladni, föl kellett keltenie. Egyszer azonban a felügyelő jött. Edison éppen horkolt, a felügyelő alig bírta felrázni mély almából. Ebből nagy ribilió lett. Vizsgálatot indítottak ellene s el akarták csapni. De a fegyelmi bizottság egyik tagja kivitte, hogy csak hivatalos dorgálásban részesült.

Ez az úr így érvelt : „Elég lesz ünnepélyesen megszidni, mert valljuk be, ennek a fiatalembernek van esze. Esze pedig kevés embernek van. Az ilyet inkább keresni kell, nem elbocsátani”.

huszadikszazad.hu