Láttak már 3d nyomtatót, nem? Úgy néz ki, mint egy hörcsögketrec, béna gombokkal, belül mindenféle mozgó izével, kívül mindenféle lógó kábellel. Az egyik kábel egy laptopban végződik, amin egy, a Facebooknál úgy ötszázszor bonyolultabb tervezőprogram fut. A megfelelő gombok lenyomásával és a megfelelő anyagok használatával egy-két nap alatt legyárthatunk egy tojásnyi nyomtatott figurát, vagy egy csomó fogaskereket, amiből ötsebességes Toyota váltót építhetünk.

Szóval nagyon szemüveges, nagyon geek, nagyon DIY dologról van szó. Érthető, hogy miért nem veszik annyian, mint az Iphone-t. Mert az Iphone egy varázslatos kütyü, csinos kis téglahasáb, státusszimbólum, színes ikonok, Itunes, Starbucks, menőség. Nem olyan barkácsműhelyes kis izé, mint a 3d nyomtató. Mármint a többi, nem a Carbon3d modellje; ez olyan, mint a varázslat.

Igen, az olvadó, fényérzékeny műanyagból veszik ki az Eiffel-tornyot, jól tetszenek érteni. Az Iphone soha nem lesz ilyen menő.

Bocsánat, mit is láttam most az előbb?

A hagyományos 3d nyomtatók rétegenként építik fel a megformálni kívánt objektumot – valahogy úgy, mintha egy könyv lapjait helyeznék egymásra. A 3d modelleket számítógépről töltik föl, és a nyomtatófej vékony szeletenként rakja össze a munkadarabot. Ez hosszú folyamat, néha akár egy-két napig is eltarthat; inkább csak a technikai lehetőség miatt izgalmas, sorozatgyártásra kihegyezett nagyipari fröccsöntő gépekkel nem veszi fel a versenyt. Ezzel szemben

A nyomtatót a Terminátor 2 főgonosza, a folyékony fémből álló robot ihlette; a kinyomtatott objektumok tényleg úgy emelkednek ki a folyadékból, mint a T–1000-es.

De hogyan csinálja? A nyomtató nem rétegenként, hanem folyamatosan állítja elő a készülő objektumot. Ehhez egy fényre megszilárduló folyadékot használnak alapanyagként. A folyadékot tároló kád alatt egy ultraibolya fényt sugárzó projektor van, ami a munkadarab keresztmetszetét villantja a folyadékba. A megszilárduló rész folyamatosan kiemelkedik a folyadékból.

Hogy megelőzzék a megszilárduló rétegek letapadását, a tervezők egy 30 mikron (egyharmad hajszál) vastagságú holtzónát alakítottak ki, ahová oxigént juttatnak. Így valóban csak az szilárdul meg, aminek meg kell.

Az új módszer egyértelmű előnye a gyorsaság; ezzel a sebességgel akár nagyipari felhasználásra is alkalmas lehet. A 3d nyomtatókat eddig inkább kisebb cégek használták, esetleg barkácsoló kedvű magánszemélyek, akik inkább kinyomtatják maguknak a kívánt alkatrészt, ahelyett, hogy megvennék. Ugyanakkor ez a technológia a modern tömeggyártásban is felhasználható.

Egyelőre nem tudni, a csodagép mennyibe fog kerülni, de biztos többe, mint egy Iphone.

http://index.hu/tech/2015/03/18/es_most_nezzuk_meg_az_eddigi_legmenobb_3d_nyomtatot/?utm_source=facebook&utm_medium=share&utm_campaign=index