Napjaink gabonakörei egyre bonyolultabbak, és bárkik is az alkotóik, értenek a matematikához, és van humorérzékük. A tervezéshez számítógépet, GPS-t és lézert használnak, a gabonaszárak megdöntéséhez pedig a csúcstechnológiát is bevethetik.

Richard Taylor, az amerikai Oregon Egyetem fizikusa 1996 júliusában Dél-Angliában, a világ gabonakörökben leggazdagabb térségében nyaralt. Egy éjszaka arra ébredt, hogy három férfi beszélget fojtott hangon a ház előtti parkolóban. Az emeleti ablakon kinézve látta, hogy egy nagy ív papír felett tanácskoznak, majd elsietnek egy földúton. Azon az éjjelen 194 új gabonakör jelent meg egy közeli mezőn. A minta 115 métert ívelt át, és egy Gaston Julia francia matematikus által 1918-ban kifejlesztett egyenleten alapult. Vajon a három férfi taposta be ezt a mintát a búzamezőbe a rövid nyári éjjelen? Ha igen, hogyan csinálták?

Taylor - aki az anyagtudományi intézetet vezeti az egyetemen - hisz abban, hogy a gabonaköröket tudományosan is érdemes vizsgálni, de nem a hozzájuk kapcsolódó UFO-történetek miatt. A Physics World című folyóirat 2011 augusztusi számában azt írja, hogy a gabonakörök a "leginkább tudományos" művészeti alkotások. Mára több mint tízezer gabonakört és legalább kétezer mintát dokumentáltak. Egyes kutatók a matematikai mintákat létrehozó algoritmusokat dekódolják, mások a taposás mechanizmusát próbálják megfejteni.

A gabonakörökkel kapcsolatos legrégebbi feljegyzések Angliából származnak, az 1600-as évekből. A korabeli magyarázatokban gördülő sünök, vizelő szarvasmarhák, pajkoskodó szerelmespárok és "kaszáló ördög" szerepelnek. Például az 1678-ban Hertfordshire-ben talált köröket az ördög ténykedésének tulajdonították, mert "létrehozásuk minden emberi képességet felülmúlt". A News Out of Hartfordshire című újság egy 1678-as jelentése szerint az ördög "minden szalmaszálat akkora pontossággal helyezett el, hogy egy embernek élethosszig tartott volna elvégezni azt, amit [az ördög] egy éjszaka tett meg".

A tudósok is a kezdetektől próbálnak magyarázatokat találni a gabonakörökre: Robert Plot brit tudós már 1686-ban légáramlatoknak tulajdonította kialakulásukat. A 20. század utolsó évtizedeire, a gabonakörök bonyolultabbá válásával heves vita alakult ki az "ufológusok" és a "cereológusok" között (utóbbiak olyan kutatók, akik tudományos módszerekkel tanulmányozzák a gabonaköröket). A ufológusok szerint a gabonakörök földönkívüli látogatók művei. A cereológusok viszont azt mondják, hogy ezeket a mintákat olyan emberek hozzák létre, akik vagy azt akarják elhitetni, hogy ufók márpedig léteznek, vagy éppen az ufológusokat próbálják cáfolni. Ám az is lehet, hogy sokan egyszerűen művészi indíttatásból készítik ezeket az alakzatokat.

Tény, hogy bárkik is az alkotók, értenek a matematikához és van humorérzékük. Az egyik gabonakör például (amely Hampshire-ben, a Chilbolton Obszervatórium mellett jelent meg) válasznak tűnt egy 30 évvel korábban az űrbe sugárzott SETI, azaz a földönkívüli intelligencia keresésével kapcsolatos üzenetre.

A bonyolult mintázatok ellenére egyes tudósok mégis természetes, embertől független magyarázatot keresnek a gabonakörök kialakulására. Közölük az egyik legkitartóbb Terence Meaden kanadai meteorológus, aki szerint a dél-angliai domboldalak görbülete úgy hat a helyi légáramlásra, hogy különleges forgószelek keletkeznek, melyek elég hosszú időre stabilizálódnak egy pozícióban ahhoz, hogy gabonakör maradjon utánuk. A hipotézisre 1991-ben súlyos csapást mért két férfi, Douglas Bower és David Chorley, amikor bejelentették, hogy már évek óta gyártják a gabonaköröket. Hobbijuk egy nyári estén kezdődött az 1970-es évek közepén, amikor egy ausztrál farmer UFO-ról és a hátrahagyott "csészealjfészekről" szóló története arra ihlette őket, hogy maguk is tapossanak egy "leszállóhelyet".

Csúcstechnológiával is dönthetik a gabonát

A gabonakörök folyamatosan gyarapodnak: átlagosan minden éjjel készül egy friss példány. Az új alkotások felét Angliában találják, a többit pedig szerte a világban. A minták egyre kifinomultabbak: a ma művészei számítógépet, GPS-t és lézert használnak a tervezéshez. Egy-egy modern mintázat akár kétezer egyszerű formából is állhat. Igen népszerűek a fraktálalakzatok, mint a Mandelbrot-halmaz. A legbonyolultabb gabonakörök elkészítéséhez feltehetően több éjszaka kell.

A vizsgálatok alapján a készítők a gabona ledöntésénél is bevethetik a technológiát. Kutatók szerint a gabonaszárat ugyanis nemcsak mechanikusan (taposással, hajlítással), hanem mikrohullámú sugárzással is meg lehet dönteni. Ha a mikrohullámú sugárzás oldalról éri a növényt, az - főleg a szárcsomóknál - egyenlőtlenül melegedik fel, ezért deformálódik, megdől. Ehhez úgynevezett magnetronokat használhatnak (lásd keretes írásunkban). Napjaink magnetronjai kicsik, könnyűek, már 12 volttal működnek, és 30 másodperces használatuk eléggé megdönti a gabonát. Egy kísérletben egy négy méter magasan elhelyezett készülék kilencméteres kört eredményezett.

A tudósok, művészek és ufológusok közötti "népi játék" várhatóan még sokáig folytatódik. Taylor arra számít, hogy - cikkét olvasva - ezen a nyáron ismeretlen művészek jelennek meg a témával foglalkozó kutatók otthona közelében, és újabb "megmagyarázhatatlan" köröket alkotnak.

A magnetron

A magnetron olyan elektroncső, amelyben henger alakban anódok vesznek körül egy katódként működő fémszálat. A "magnetron" szó első tagja a berendezésnek arra a jellemzőjére utal, hogy mágneses (és persze elektromos) térben gyorsulnak a töltött részecskék (a "tron" végződés az elektron nevének vége). A katódszálból elektronok lépnek ki, és a mágneses tér hatására görbült pályán mozognak, miközben mikrohullámú sugárzást bocsátanak ki. Magnetronnal nagy hatékonysággal állítható elő a sugárzás, egy 1100 watt fogyasztású berendezés például 700 watt teljesítménnyel is sugározhat. Az 1940-es években radarok működtetéséhez használtak magnetronokat, igazán azonban a mikrohullámú sütőkkel terjedtek el ezek a hullámforrások, melyekben a mikrohullámú sugárzás hullámhossza úgy van beállítva, hogy a vízmolekulákat forgásba hozza. Az étel többi molekulája nem annyira a mikrohullámtól, mint inkább ezektől a felpörgetett vízmolekuláktól kap energiát, azaz hőmennyiséget. Az üveget, vagy a száraz tésztát a mikrohullámú sugárzás alig melegíti, mert apoláros anyag, a víz, a zsír azonban poláros molekulákból áll, ezek gyorsan melegednek.