Az Apollo-program űrhajósai, akik az 1970-es években a Holdon jártak, több különleges holdkőzetet is magukkal hoztak. A tudósokat azóta foglalkoztatja a kérdés: miért mágneses a Hold talaja?

A Földet saját mágneses mezője forgatja tengelye körül, bolygónk örök kísérőjének azonban nincs ilyen rétege, így évtizedek óta foglalkoztatja a csillagászokat a kérdés: hogy lehet, hogy mégis találtak a Holdon mágneses kőzeteket?

A Massachusetts Tudományos Intézet (MIT) tudósai valószínűleg rájöttek a megoldásra: úgy 4,2 milliárd évvel ezelőtt a Holdnak is volt egy, a Földéhez hasonló folyékony mágneses magja, ami egyfajta motorként forgatta az égitestet.

Az MIT kutatói egy olyan kőzetet vizsgáltak, amit Harrison "Jack" Schmitt, az egyetlen Holdon járt geológus hozott. A szikladarab korábban keletkezett, mint bármely ismert minta a Marsról, sőt, még a Földnél is idősebb.

Sok tudós azt gondolja, hogy ez a legérdekesebb űrkőzet - mondta Ben Weiss, a kutatás vezetője.

A Science folyóiratban megjelent tanulmány szerzői a kőzetet egy magnetométerrel, a mágneses tér mérésére alkalmas műszerrel vizsgálták meg. A mérések azt mutatták, hogy a szikla már több millió évvel ezelőtt mágneseződött. Így jutottak el ahhoz a következtetéshez, hogy valaha a Holdnak is volt magnetikus rétege.

Korábban a tudomány tényként kezelte, hogy a Föld 384 ezer kilométeres távolságban levő kísérője hidegen született, és soha nem is voltak meleg, folyékony részei.  A legújabb kutatások azonban azt támasztják alá, hogy nemcsak az égitest belsejében volt folyékony mágneses mag, de a felszínén olvadt láva nyoma is található.

Más kutatók azt feltételezik, hogy jég lapulhat a Hold sarkvidéki krátereiben, ott, ahol nem érik el a Nap sugarai. Ha a teória igaznak bizonyul, az nagyban megkönnyítheti egy holdbázis létrehozását, amely kiindulópontja lehet a Naprendszer alaposabb megismerésének.

inforadio.hu