rdos:
NASA retusálás témakörben kérdezem, hogy a nemzetközi űrállomás onlány kameráját hogyan retusálják... (2018.02.24. 07:02)A NASA és a Pentagon legsötétebb titka?
horex:
Ezeket az elképzeléseket már több száz laboratórium bizonyította a világ minden táján."
Jaja, és ... (2015.07.19. 16:03)Az ingyenes energia abszolút valóságos!
Kitérdekel?
Ha érdekli a tudomány,a jövő, az újítás és ezzel kapcsolatos érdekességek itt a helye! Ha bármivel kapcsolatban kérdése van a következő címre várjuk az e-maileket: kiterdekel.blog (kukac) gmail.com
Ők állnak az Új világrend létrehozására irányuló törekvések mögött is.
A titokzatos árnyak egyre inkább mozgolódnak a háttérhatalom útvesztőjében, hogy az Új világrend nevű totalitárius világállam létrejöhessen.
David Icke szerint ez a világ hamarosan valóssággá válhat, mivelhogy már a megvalósítás küszöbén van a tervezet, kezdte az agenda 21 protokollal, mely során több milliárd embert likvidálnak, egy globális genocídium keretében.
Mindösszesen 13 család éli túl, és egy nagyon szűk környezetük: ők lesznek majd az új világ hatalmi elitje.
A világ hatalmi kormánya egy igen extrémista elitből fog összetevődni, egy munka és megfigyelés alapú társadalomban, melynek fő eleme lesz az engedelmesség. A megmaradt túlélők ennek a csoportnak fognak dolgozni, rabszolgaként.
Anélkül, hogy egyáltalán tudatosulna bennük, hogy rabszolgák, és másokért, kevesekért dolgozna majd a sokaság.
Jelenleg is ez zajlik: a sokaság dolgozik a kevesekért. Az áltagemberek, szegények, a pórnép a világhatalmi elit luxusait élvező családjainak.
Megdöbbentő, de igaz adat, hogy a világ 99%-át befolyásolni tudja az az 1%, amit 13 család alkot. 13 kivételes vérvonallal rendelkező, szupergazdag család. Ezek a családok a világ vagyonának 96%-a felett rendelkeznek, míg a világ a maradék 4%-on osztozik.
Ezen családok listája a következő:
1.Rothschild (Bauer or Bower)
2.Bruce
3.Cavendish (Kennedy)
4.De Medici
5.Hanover
6.Hapsburg
7.Krupp
8.Plantagenet
9.Rockefeller
10.Romanov
11.Sinclair (St. Clair)
12.Warburg (del Banco)
13.Windsor (Saxe-Coburg-Gothe)
Ezek a királyi vérvonalak közel 500 trillió, vagy még ennél is jóval több pénzt birtokolnak, és különféle gazdasági érdekcsoportokon, szálakon és csatornákon keresztül a világ összes pénze hozzájuk köthető szervezetekhez áramlik.
Ezen családok, és generációik úgy éltek mindig is, hogy soha nem kellett dolgozniuk, és legtöbbjének még csak a munka látszatát sem kellett megteremtenie.
A Rothschild-család például az összes Központi bankot birtokolja a VILÁGON. Minden nagyobb háborúban kiszolgálták különféle titkos csatornákon keresztül MINDKÉT FELET.
A világhatalmi elit családjai kezében van a média, és az összes jelentősebb hírforrás gyár, így a híreket és a közvéleményt is úgy tudják befolyásolni már most is, ahogyan akarják.
Néhány megdöbbentő adat pluszban:
London városa pénzügyileg teljesen független, és NEM RÉSZE az Egyesült Királyságnak ily módon.
Az Amerikában található privát bankok többsége ugyancsak nem része az USA-nak, mert a Rotschildok kezében van.
Vatikán városa is más, privát érdekeltségek kezében van titokban, így az sem része Olaszországnak.
Washington D.C. szintén nem része a különféle ipari mennyiségű pénzcsövek lévén az USA-nak, hanem ezen 13 szupergazdag család kezeiben vannak.
Csak idő kérdése, hogy ezen hatalmasságok mikor adnak véglegesen zöld utat az agenda 21 tervezetnek, és mikor kezdik el bevezetni az Új világrend elveit, és törvényeit, eltörölve a nemzeti jogokat és országhatárokat világszerte.
alószínűleg utolsó szakaszába lépett a verseny természetes és mesterséges intelligencia, illetve evolúció között. Szuperintelligencia ugyanis nemcsak mesterséges, hanem az emberi intelligencia fejlesztésével is létrejöhet. Jaksity György, a Concorde Értékpapír Zrt. alapítójának írása.
Lee Sidol a világ egyik legjobb játékosa, mégis a mosdóba kellett kimennie és hideg vízzel lemosnia az arcát, majd miután visszajött, még negyedóra telt el mire lépni tudott, annyira meglepődött az ellenfél lépésén.
A 2500 éves hagyományokkal rendelkező go egyik játszmájának viszonylag az elején voltak a szöuli Four Seasons szállodában és a 37-nél a másik játékos szokatlan lépést tett. Sidol pár óra múlva elvesztette a meccset, de addigra már tudta, ellenfele először hibásnak tűnő lépése nagyon is jó volt, lényegében akkor eldőlt a játék kimenetele.
Lee Sidol vs AlphaGo Fotó: Google/Getty Images
A játék kommentátorai, maguk is go bajnokok, hasonló érzéseket éltek meg, először nem értették meg, majd azt ismételgették a szokatlan lépésre, hogy szép, szép.A győztes játékosban azonban semmilyen érzelmeket nem váltott ki(mai tudásunk szerint) a győzelem, és szépnek sem látta egyik lépését sem, ugyanis “ő” az AlphaGo volt, a Google go játékra fejlesztett és “trenírozott” mesterséges intelligencia (MI) programja.
Ezzel a sakk, az Othello és a Jeopardy után a világ legkomplexebbnek tartott játékában, a góban is a MI legyőzte az embert. Már valószínűleg nem kell sokat várni, lehet, hogy csak éveket, hogy az élet minden területén bebizonyosodjon a MI győzelme az ember felett.
És hogy mi lesz utána?
Nos, az erről szóló egyik legjobb, bár meglehetősen noir vízió, a Harrison Ford főszereplésével, Ridley Scott rendezésében készült film, a Szárnyas fejvadász szerint az embernél intelligensebb és erősebb robotokat végül egy távoli bolygóra deportálják, hogy azok ne tudjanak az őket létrehozó emberek felett uralkodni.
A film cselekménye pedig arról szól, hogy a visszaszökdöső egyedeket fel kell deríteni és likvidálni. Ez a Ford által alakított fejvadász dolga. Aki, mint a film vége felé kiderül, maga is “robot”, csak már kontrollálható.
Szárnyas fejvadász Fotó: The Ladd Company/Shaw Brothers/Collection ChristopheL
Úgy tűnik Holywoodnak van viziója arról, amiről a világ egyik legokosabb embere, a számítógép atyjaként is ismert Neumann János – Stanislaw Ulam tolmácsolását idézve – a következőket mondta:
Az egyik beszélgetésünk a folyamatosan gyorsuló technológiai fejlődés körül forgott, ami lehetőséget adna egy szingularitásra a történelemben, amely után az ember története, ahogy jelenleg ismerjük, nem folytatódhatna.
Magyarul fogalmunk sincs mi lesz a gravitációs szingularitás analógiájára technológiai szingularitásnak nevezett esemény után. Azonban nem csak arról nincs sejtésünk mi lesz, ha a MI átveheti az uralmat, de arról sem, hogy ez körülbelül mikor következhet be.
A leggyorsabban bekövetkező jóslattal az elmúlt években Raymond Kurzweil állt elő, aki a témában több könyvet is megjelentetett és azt mondta, hogy már akár a századunk 30-as éveire elérhetjük ezt a pontot. Könnyen lehet, hogy ő is alábecsüli az egyébként exponenciális jellege miatt valóban nehezen előrejelezhető folyamat alakulását.
Egy biztos, ma már nehéz úgy újságot olvasni, hogy ne találjunk valami hírt a MI újabb térhódításáról,legyen az valamelyik ismert cég programjának győzelme magas fokú intelligenciát, gyors számítási képességet és hihetetlen mennyiségű adat ismeretét igénylő játékban vagy a mindennapi élet problémáinak megoldásában.
Mi több, az általunk olvasott hírt is egyre inkább MI hozza létre és nem újságíró. Ez utóbbit például a Northwestern Universityről induló és ma már for-profit vállalkozásként (igaz az oktatási szférában non-profitként is) működő Narrative Science-nek, illetve az általuk kidolgozott természetes nyelv generáló MI platformnak, a Quillnek köszönhetjük.
Az adatokból, szavakból, tényekből elemzést, cikket, tanulmányt létrehozó Quill még a MI ősének számító ún. machine learning eredménye, hasonlóan a mindannyiunk által alkalmazott, vagy még inkább élvezett spam szűrőkhöz, fordító programokhoz, mint például a Google Fordító, vagy éppen jelen írást is támogató egyszerű szövegszerkesztő nyelvtani helyességet és stílust is finomító javaslataihoz.
Ezek közös jellemzője, hogy alacsony komplexitással, ma már nagyon primitívnek tűnő programként indultak, de részben saját maguk, mint egy diák – tanulva, fejlődve – váltak egyre precízebbé a feladataik végrehajtásában.
Fotó: narrativescience.com
Ennél magasabb szintet képviselnek az ún. deep learning rendszerek, amelyek például nem csak számszerű, vagy szöveges minták felismerésére és szerkesztésére, (át)alakítására képesek, hanem kép felismerésre, -átalakításra is, aminek például a manapság nap mint nap szenzációként kezelt önvezető autókat szabályozó programok esetében van rendkívül fontos szerepe.
A Luganoi egyetemen már 2011-ben olyan képfelismerésre alkalmas MI platformot hoztak létre, amely a forgalmi jelzőtáblákat az emberi érzékeléssel egyenértékűen 99%-os pontossággal ismeri fel. A Facebook képfelismerő programja szintén az emberi érzékeléssel azonos pontossággal (az enyémnél pedig biztosan lényegesen jobban) képes felismerni arcokat.
Egy ideje a MI olyannyira jó tanulónak számít, hogy képes saját maga például természeti törvényeket felismerni és egyre inkább olyanokat is le fog írni, be fog bizonyítani, amelyeket az emberi tudomány még nem volt képes.
Michael Schmidt és Hod Lipson a Cornell Egyetemen a 2000-es évek végére megalkották az Eureqa nevű programot, amely adatfeldolgozással, ezek alapján előrejelzésekkel és tudományos modellek építésével foglalkozott, ezt 2009-ben nyíltan hozzáférhetővé tették tudományos kutatások számára, illetve 2011-től Nutonian néven üzleti vállalkozásként is működik.
A tőkepiacon dolgozva munkatársaimmal már jó néhány éve gyakran volt az az érzésünk bizonyos piaci mozgásoknál, hogy amire feltehetően a “befektetők” vagy még inkább piaci szereplők reagáltak és ahogy reagáltak az nem emberi. Egyre többször éreztük magunkat úgy, mint az írás elején szereplő dél-koreai go mester, hogy nem értjük mi történik.
Nos, ezzel nem állunk egyedül, mert a Nature magazinban már 2013-ban megjelent az a cikk, Abrupt rise of new machine ecology beyond human response time címen, amelynek – többségében a Miami egyetem fizikai tanszékén dolgozó – szerzői azt vizsgálták, milyen törvényszerűségek és mennyiben a MI alapú programok mozgatják a világ tőzsdéit, illetve mennyire képes az ember kontrollálni ezeknek a piacoknak a működését, vagyiski ül a kormánynál: a mesterséges vagy az emberi intelligencia.
Konkluziójukban többek között arra jutnak, hogy az általuk “ragadozó” (predatory) algoritmusoknak nevezett programokkal szemben az emberi reakcióidő nem alkalmas a reagálásra és a szélsőséges piaci aktivitással szemben csak a szintén MI alapú kontrollok tudnak védekezni.
Vagyis MI MI-nek farkasa.
Ezzel szoros összefüggésben az elmúlt hetekben a nemzetközi és a magyar sajtóban is sokat lehetett olvasni a Renaissance Technologies (RT) és egyik alapítója, James Simons minden más, általunk ismert befektetőt megszégyenítő hozamairól és titokzatos működéséről.
Az RT működésének és húsz éven keresztül éves 72 százalékos megtérülést eredményező befektetési tevékenységének hátterében szintén MI alapú kereskedési rendszerek és technológia áll, amely a cég által foglalkoztatott több, mint 70, nem pénzügyi Phd fokozattal rendelkező tudós folyamatos fejlesztésével működik.
Amiről már valószínűleg kevesebben tudnak, noha Rév István a Magyar Narancsban irt kitűnő decemberi cikkében ennek sok összefüggésére világít rá, hogy a RT vezetését Jim Simons nyugdíjazása után átvevő egyik vezető, Robert Mercer a pénzen túl a RT MI területén elért tudományos eredményeivel is támogatta Donald Trump kampányát. Szerény ismereteink alapján vélelmezzük, hogyez akár perdöntő is lehetett a Hillary Clinton elleni harcban.Az RT rendszerein és a social media adatain alapuló egyedi választói pszichológiai profilok révén ugyanis a választók olyan (ál)híreket olvashattak, amelyek félelmet, megvetést gerjesztettek bennük Clintonék (vélelmezett) jövőbeli lépéseivel vagy egykori tevékenységükkel kapcsolatban, illetve reményeket keltettek Trump elnöksége esetére.
Azt eddig is tudtuk, hogy a politikai kommunikáció és különösen egy fontos kampány a tömegek manipulálásának minden eszközét megragadja céljai elérésére, a különbség annyi, hogy most már ezt személyre szólóan teszi, vagyis mindenkit egyenként manipulál a MI és a big data alkalmazások révén.
Mindez rendkívül izgalmas és ami még fontosabb, a gyakran obskurus célok mentén fejlődő MI alkalmazások mellett a kutatások többsége az emberiség fejlődésének, az emberi élet minőségének és biztonságának javítására irányul.
Hogy csak egy egyszerű példát mondjunk, egy átlagos orvos az élete során pár tízezer oldalnyi szakmai anyagot olvas(hat) el és jó esetben néhány ezer esetről lehet tapasztalati tudása, miközben az IBM által fejlesztett Watson mindent elolvasott, aminek bármiféle köze lehet az orvostudományhoz valamint ahhoz kapcsolódó rokon területekhez és a világon létező összes (leírt) esetet és annak minden hozzáférhető adatát ismeri, vagyis jó eséllyel mind a diagnózis, mind a terápia szintjén nagyságrendekkel jobb ötletei lehetnek, mint bármelyik orvosnak.
És ezt a logikát egyre több szakmára kiterjeszthetjük. Carl Frey és Michael Osborne kutatása már 2013-ban azt becsülte, hogya létező állások felét robotokkal és MI segítségével lehet helyettesíteni.Tegyük fel, hogy egy munkahely (humán erőforrásának) kiváltása gépek révén az adott állással járó személyi jellegű költség egyéves nagyságrendjét kitevő beruházással jár, akkor vajon hány cégvezetőt és ami fontosabb, hány részvényest tudunk meggyőzni, hogy ne lépje meg a nyilvánvaló előnyökkel járó váltást.
A válasz nem kérdéses.
Mint ahogy az sem, hogy kik és milyen formában fogják ezt megpróbálni meggátolni: politikusok, szabályozó szervek, fiskális szankciók, érdekvédelmi szervezetek, utcai demonstrációk szintjéig jutó konfliktusok és sorolhatnánk.
Van azonban egy másik érv is, nem is kellett hozzá a MI megjelenése. A beszélgetés ugyanis Henry Ford és a dolgozóit is tömörítő szakszervezet vezetője között zajlott a múlt századelőn, amikor Ford megmutatta, az akkoriban az automatizáció csodájának számító futószalagot és a következő kommentárt fűzte hozzá mosolyogva:
Akiket ez a szalag helyettesít, már nem fognak szakszervezeti gyűlésre járni.
Mire a szakszervezeti vezető azt válaszolta:
Igen Ford úr, de az Ön autóit sem fogják vásárolni.
Thomas Edison (b) és Henry Ford (k) az autógyártás folyamatait tekintik meg Fotó: George Rinhart/Corbis/Getty Images
Mint tudjuk, a szakszervezeti vezetőnek nem lett igaza, hiszen ahogy korábban az ipar felszívta a fejlődése miatt munkanélkülivé váló agrár lakosságot, úgy a kereskedelem és a szolgáltatások is felszívták az automatizáció miatt feleslegessé váló ipari munkaerőt.
Szeretnénk remélni, hogy a történelem, ha nem is ismétli önmagát, de Mark Twain szavaival élve legalábbis rímel és a MI és robotizáció miatt feleslegessé váló munkaerőt is majd felszívja valamilyen új vagy meglévő ágazat.
De mi van ha mégsem?
A szolgáltatások területén már most is zajlik a gépesítés fordítók, pincérek, sofőrök, elemzők, tanárok, orvosok… munkája válik tömegesen feleslegessé. Ugyanakkor ki fogja megvenni a robotok és MI termékeit és szolgáltatásait, ha nincs munkája és jövedelme a társadalom egyre nagyobb részének?
A jövedelemre a különböző alapjövedelem koncepciók valamelyik változata adhat választ, ha a finanszírozására is érkezik megoldás, de mi lesz a szabadidővel, hogyan kötjük le az emberek szabad energiáit, feszültségét, indulatait, elégítjük ki anyagi és nem anyagi vágyait?
Az önkifejezés, tanulás, kreatív művészeti tevékenységek kerülnek előtérbe, bár már itt is versenyben vagyunk a “gépekkel”. Gondoljunk csak a London Symphony Orchestra 2012 júliusi koncertjére, amelyen egy MI szerzeményt, az Into an Abyss cimű művet adtak elő,
Reméljük a történelem a ma megoldatlan kérdések megválaszolásában nyújt némi segítséget, igaz elég messzire, a rabszolgatartó társadalomig kell visszamenjünk, hogy olyan modellt találjunk, ahol a társadalom nagy része szabad polgárként él, másik része rabszolgaként végzi a termelő és szolgáltató munka nagy részét.
Az athéni demokrácia virágkorában ilyen volt a helyzet, nagyjából a népesség fele-fele arányban oszlott meg és ez nem kis mértékben járult hozzá a szabad polgárok művészeti, filozófiai és más tudományokban való elmélyüléséhez.
De vajon a 21-ik században ki lesz szabad és ki lesz rabszolga? Az ember vagy a gép lesz az úr?És ha a gépek átveszik az irányítást, például jelentős részben már ma is indirekt módon befolyásolva a világ egyik legfontosabb eseményének, a nemrég lezajlott amerikai elnökválasztásnak a kimenetelét és – kétségünk ne legyen – magát a kormányzást is? És ha félelmeink vannak a “gépek uralmával” kapcsolatban, melyik az utolsó pillanat, ameddig még engedik magukat “kikapcsolni”?
Az idézőjelek alkalmazása pedig (szeretném remélni) nem a szerző verbális képességeinek alacsony szintjére utalnak, hanem arra, hogy gyakran a fogalmaink sem alkalmasak annak az új világnak a leírására, amelyről beszélni szeretnénk, ami elkerülhetetlenül eszünkbe juttatja Wittgeinstein egy évszázada megfogalmazott gondolatát, mely szerint
nyelvünk határai világunk határait jelentik.
Hogy maga a mondat pontosan mit jelent, annak számtalan magyarázata létezik, mindenesetre érdekes, hogy a korábban bemutatott RT cég kutatóinak egy része és maga Mercer is az IBM számitógépes lingvisztikai laboratóriumából igazolt át a kilencvenes években.
És mennyire mondható szabadnak a világon az a pár milliárd ember, aki szociális hálóban vergődve, álhírekkel manipuláltan tengeti mindennapjait, hiszen ahogy Douglas Rushkoff Throwing rocks at the Google bus című kétségkívül megosztó könyvében fogalmazott:A Facebook felhasználói nem a cég ügyfelei, hanem valójában a termékei.Mondhatnánk robotjai, csak ez annyiban nem igaz, hogy az emberek valójában tökéletlen robotok, ahogy egy konferencián az egyik előadó fogalmazott.
Tegyük persze gyorsan hozzá, hogy az emberi szervezet és intelligencia, az evolució és szocializáció által fényesre csiszolt gyémántként még mindig az általunk ismert legtökéletesebb rendszer, melynek működéséről még nagyon sok ponton hiányosak az ismereteink, de egyre inkább úgy tünik, hogy programozása felett (persze a MI segítségével) átvesszük a hatalmat.
Bár a genetikailag tökéletes humán embriók kora még nem jött el, a CRISPR technológia segítségével lényegesen jobban értjük az emberi genom működését és képesek leszünk a gén szekvenciák szerkesztésére.
Fotó: Chu Brest -Garo/Phanie/AFP
Ezzel valószínűleg utolsó szakaszába lépett a verseny természetes és mesterséges intelligencia, illetve az evolúció között,hiszen szuperintelligencia, ahogy arra ezt a címet is viselő kitűnő könyvében Nick Bostrom is rámutat, nem csak mesterséges, hanem az emberi intelligencia fejlesztésével is létrejöhet és az már csak a hab a tortán, hogy ehhez természetesen modern technológiák adják a segítséget, amellyel mind az emberi “hardverből”, mind pedig az emberi “szoftverből” már akár néhány éven belül lényegesen többet fogunk kihozni, mint manapság.
Talán a góban is újra kihívói lehetünk a gépeknek, bár a terület szakértői ma nem erre fogadnak.
Karen Hudes, a Világbank egykori vezető tanácsadója az utóbbi időben elég nagy zajt csapott, és a közelmúltban valami olyat mondott, amit még soha. Azt mondta, hogy a Földön egy másik faj irányítja a pénzt és a vallást. Sokan, akik pozíciójuknál fogva tudnak bizonyos dolgokat, melyet a többség nem tudhat, néhány igen megrázó nyiltakozatot tettek az utóbbi időben. Például Paul Hellyer, egykori kanadai honvédelmi miniszter nemrég azt mondta, hogy legalább "4 ismert idegen faj látogatja a Földet több ezer éve." Erről többet itt lehet olvasni:
Bár igaz, hogy csak azért, mert valaki mond valamit, még nem jelenti azt, hogy teljes mértékben igaz lehet, amit állít, nem számít, milyen háttérrel rendelkezik. Ugyanakkor azt, amit mond, sok ősi történelmi tény támasztja alá, valamint a közelmúltban tett furcsa jelenségekről szóló közzétételek, például az UFO-król, titkos társaságokról és így tovább. Ha valaki, aki hitelt érdemlő Világbanki informátor hirtelen egy ilyen megjegyzést tesz, elég sokkoló. Bár az interjúban elveti a földönkívüliek bolygónkon való jelenlétének gondolatát, amivel persze sokan nem értenek egyet. Hatalmas mennyiségű bizonyíték van, melyek azt sugallják, hogy nem vagyunk egyedül, és valóban látogatnak bennünket földönkívüli fajok.
"Ezek az országok nem monolitikusak, vannak erők, melyek harcolnak a korrupció ellen, és vannak olyan erők, melyek teljes mértékben együttműködőek, és amit tesznek, az ezekben az országokban élő emberek elárulása. A csoport, mely a hálózat irányítása mögött áll, a jezsuiták, és mögöttük is vannak bizonyos csoportok. Az egyik ilyen csoport ugyan emberszabású, de nem emberek. Nagyon okosak, de nem kreatívak, inkább matematikai lények. Sokkal nagyobb erővel rendelkeztek a korábbi jégkorszak idején. Hosszúkás koponyával rendelkeznek, utódokat képesek létrehozni nőnemű emberrel történő párosodás útján, de az utódaik nem fogamzóképesek. A titkos társaságok, a titkok, és olyan információk világában élünk, melyeknek nyilvánosnak kellene lenniük, de mégsem azok."
A fenti idézet az interjúban körülbelül a 21. perctől hallható.
Karen vezető pozícióban volt a Világbanknál 12 éven keresztül, amikor úgy döntött, hogy számos információt nyilvánosságra hoz a Világbankról, és az ott működő korrupcióról. A Yale jogi karán tanult, valamint gazdaságtant az Amszterdami Egyetemen. Dolgozott az Amerikai Export Import Banknál az USA-ban 1980-1985 között, valamint a Világbank jogi osztályán 1986-tól 2007-ig.
Ezek a sokkoló kijelentések nem sokkal azután érkeztek, miután azt mondta, hogy a világ egy "valuta háborúban" van, hogy a Federal Reserve mint egy őrült folytatja a pénz nyomtatását, és ha ezt ilyen tempóban teszik tovább, akkor más országok nem fogják elfogadni ezt a valutát. Felfedte már azt a bűnügyi korrupciót, amely a pénzügyi intézmények legmagasabb szintjein zajlik. 1999-ben számolt be a Fülöp-szigetek második legnagyobb bankjának hatalomátvételéről. Beszámolt a pénzügyi intézmények és a különböző kormányok közötti összejátszásról, és még nagyon sok más dologról is.
A Világbank volt vezető jogtanácsosa, Karen Hudes számol be arról, hogyan játszanak össze pénzügyi csoportok és kormányok, kik tartják kezükben a sajtót, hogyan lopják el a szegénység leküzdésére szánt pénzeket a vezetők, kik uralják a bankrendszeren keresztül az egész világot.
A tudósoknak sokáig nagy fejtörést okozott az állatok és emberek mozgását pontosan lemásolni, hogy a gépek is hasonlóan tudjanak mozogni. Ez a korlát nem csupán az élethű robotok építésénél jelent problémát, más területeken is hatalmas hasznát lehetne venni ennek a tudásnak. A Tyer Wind szerint a limitáltság ahhoz vezetett, hogy viszonylag egyszerű és nem túl hatékony megoldásokkal kellett megoldani dolgokat, utalva ezzel a szélenergia iparban használt turbinákra.
Ez azonban változni látszik. Az elmúlt években már egyre jobban kiismerték a tudósok az állatok és emberek mozgásának pontos felépítését, így sokkal élethűbb gépeket tudnak már készíteni. Anis Aouini legújabb szélturbinájának működése is inkább hasonlít egy madár szárnycsapásaira, mint egy szélmalom forgására.
A Tyer Wind lemásolta a kolibri madár szárnyának mozgását, aminek köszönhetően a kis madár képes egyhelyben lebegni. Az új turbináknak két szárnya van, amik a szárnyuk végével egy nyolcast leírva mozognak a szélben. Az 1,6 méteres szénszálas szárnyak a szél energiáját begyűjtve elektromosságot termelnek, éppen úgy, mint az eddig használatos társaik, annyi különbséggel, hogy valószínűleg sokkal hatékonyabbak.
Azért csak valószínűleg, mert a Tyer Wind még nem közölt semmilyen pontos részletet. A csapat jelenleg is teszteli a szerkezet energia hatékonyságát, aerodinamikus viselkedését, és azt hogy az egész milyen gyorsan használódik el, esetleg milyen gyakran kell majd elemeket cserélni rajta. Annyit azonban elmondtak, hogy a tesztek eddigi eredményei rendkívül ígéretesek.
A technológiát, amivel ezt a szerkezetet is megtervezték és megépítették más helyen is szeretnék alkalmazni, mert úgy vélik az állati mozgás mimikálása sok iparágat frissíthetne fel, és tehetne hatékonyabbá. Egyelőre úgy néz ki, hogy a biomimikálás még nem érte el azt az áttörést amire szüksége lenne, de talán éppen a Tyer Wind kolibri-szélturbinái jelenthetik majd ezt, ha befutnak a hivatalos adatok.
Valószínűleg Leonardo DiCaprio maga is érezte, hogy kevés könnyebben támadható hírességet választhatott volna az ENSZ klímapolitikai nagykövetnek, mint őt. Az egy dolog, hogy már a kilencvenes években is szót emelt az akkor még újdonságnak számító globális felmelegedés elleni küzdelemben, de közben olyan hatalmas ökológiai lábnyoma keletkezett, hogy ha afrikai országok nem is férnek el benne, megyék azért mindenképpen.
A lényeg viszont nem is az, hogy Leonardo DiCaprio tényleg magángéppel utazik-e pár órát azért, hogy átvegyen egy környezetvédelmi díjat, hanem az, hogy végre készült egy film, ami jól összeszedi, mekkora óriási bajban van a Föld, és mennyire tarthatatlan nagyjából minden, amit ma a kényelmes élet részének nevezünk.
Hakni a pusztuló világ körül
A film lényege ugyanis nagyjából ennyi: száz éve elkezdtük elcseszni, úgy ötven éve tudjuk, hogy elcsesszük, úgy tíz éve látjuk, hogy mekkora is lesz a baj, de ha nem változik semmi, akkor pár évtizeden belül társadalmi, gazdasági és minden egyéb szempontból véve is olyan komoly világkrízis jön, hogy amellett a mostani menekültválság vidám varietének tűnik majd.
A National Geographic által készített dokumentumfilm azt mutatja be, hogy utazta körbe a világot az ENSZ nagyköveteként a híres színész, és hogy beszélgetett emberekkel, politikusokkal és tudósokkal arról, hogy mekkora a baj. Mekkora a baj azzal, hogy a modern civilizáció tulajdonképpen minden vívmánya valami olyan dologra alapszik, amellyel tönkretesszük a bolygót. Szó van arról, hogy pusztítja el Kanada egyes részeit az olajhomok kitermelése, látjuk, mit művelt az emberi tevékenység a korallzátonyokkal. Személyesen egy eszkimótól tudjuk meg, hogy oké, hogy még van jég az északi sarkvidéken, csak épp régen kemény volt minden, most meg mintha jégkrémben sétálnánk. Vagy ott van Szumátra, ahol a világszerte elképesztő mennyiségben használt étkezési pálmaolaj miatt a dzsungel nagy részét kiirtották már.
A film a problémával kapcsolatban semmi olyat nem mond, ami bárkinek, aki nem egy kő alatt élt az elmúlt 20 évben, igazi újdonság lehetne. Sőt, még az sem újdonság, hogy DiCaprio foglalkozik a témával: 2007-ben Az utolsó óra című filmben tulajdonképpen már egyszer nekifutott ennek az egésznek, a 2000-es évek elején pedig már beállt egyszer a természetvédelem arcának, bár tény, hogy nem ENSZ-nagykövetként. Ami újdonság a filmben, és ami miatt mindenképpen érdemes megnézni a Youtube-on ingyen elérhető másfél órás mozit, hogy
végre nem mentenek fel benne senkit.
Két érdekes rész is van, amikor az jön le, hogy bár az USA szeret a világ megmentőjének szerepében tetszelegni, azért bőven nincs erről szó. Az egyik, amikor kiderül, hogy Kína korántsem az a mumus, aminek úgy általában próbálják beállítani: jóval nagyobb arányú zöldenergiás törekvések és befektetések vannak, mint mondjuk az USA-ban. Az más kérdés, hogy az ország sokkal rosszabb állapotban van a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása és úgy általában a környezetvédelmi szempontok alapján, mint az USA, ugyanakkor az is tény, hogy Kína nem véletlenül tud ilyen olcsón a világ mindent járó malmocskája lenni.
A másik rész az Indiában tett utazás. Ahol megtudjuk, hogy egy USA-nyi népességrész várja, hogy egyszer bevezessék az áramot a házába. Ha ők is rászabadulnak fogyasztóként az indiai energiaszektorra, a legvalószínűbb, hogy az országban olcsón elérhető szénből termelnek majd nekik. De mielőtt nekiállhatnánk szörnyülködni, hogy úristen, na akkor mi lesz, a filmben megszólaló indiai politikusnő gyorsan kiosztja DiCapriót.
Neki ugyanis tele a töke azzal, hogy minden nyugati, függetlenül attól, hogy egy ország képviselője, egy cég szakembere vagy akár egy civilszervezet munkatársa, azt javasolja neki, hogy ó, ne szénnel termeljenek majd annak a 300 millió embernek áramot, hanem naperőművekkel. A politikusnő nem hagyja magát mondván, miért pont Indiától várja el mindenki, hogy naperőművekkel és más, környezetbarát megoldásokkal termeljen áramot, ha az USA sem törekszik erre?
Ne másoktól várjuk
És ekkor kerül elő először a példamutatás, mint a legjobb módszer a változtatásra. A film másik értékelhető pontja, hogy igenis ad alternatívákat, ráadásul nem a „költözzön mindenki az erdőbe és rágjon gyökereket” vonalon. Viszont az az üzenet, hogy ne másokat ösztönözzünk, ne kívülről várjuk a megoldást, igenis benne van a filmben.
Ne a politikusoktól várjuk, hogy majd mennek előre helyettünk, hiszen amíg van egy szavazóképes tömeg, amely szavazatait meg lehet szerezni azzal, hogy valaki klímaszkeptikusnak állítja be magát, akkor mindig is lesz olyan képviselő, aki ezt megteszi. Pláne, ha óriási, az olaj- és élelmiszeriparban érintett cégek dollármilliókkal támogatják ezeket az embereket – hogy ez puszta véletlen, azt mindenki döntse el maga.
Ne a legszegényebb rétegektől és a legszegényebb országoktól várjuk, hogy majd innovatív megoldásokkal lesznek úrrá a nyugati fejjel elképzelhetetlen káoszon és szegénységen, hanem kezdjék el a fejlett országok a változást, hogy az így tömegtermelésre átálló napelem- és egyéb zöld vállalkozások már elég olcsón termelhessenek másoknak.
Ne az élelmiszeripartól várjuk el, hogy mondjanak le a profitról és gyártsanak egészséges ételeket maguktól, hanem együnk kevesebb marhát, és ne vásároljuk a sok szemetet, ami pálmaolaj felhasználásával készül.
Sőt, ne Leonardo DiCapriótól várjuk el, hogy ne járjon magánrepcsivel, ha megteheti. Ha mást nem is tett, leforgatott egy ilyen filmet, valószínűleg ingyen, ahelyett, hogy ugyanennyi idő alatt számtalan jól fizető japán reklámra mondott volna igent.
Tehát ha mondanivalót keresünk a filmben, azt megtaláljuk. És jó, hogy sikerült a hollywoodi sztárok közül olyat választani, aki intelligensen képes megoldani egy ilyen közszereplést, sőt üdítő az a pár mondatnyi önirónia és –ostorozás, ami végül belekerült a végső változatba. Külön szép gesztus a National Geographictől, hogy a filmet ingyenesen elérhetővé tette azzal, hogy kitolta az egészet a Youtube-ra, sőt, még magyarul beszélő változat is készült belőle.
A baj inkább az, hogy csak remélni lehet, hogy a filmnek valamilyen hatása is lesz azokra, akik megnézik, és végre hízik akkorát a kritikus tömeg, hogy például felháborodjunk, amikor a kormány a szélenergia ellehetetlenítését célzó törvényt akar átnyomni a parlamenten. Vagy legalább ne álljunk meg ott, hogy mérgesen megosztjuk a videót a Facebookon.
Megszünteti a klímaproblémát és Magyarország anyagi gondjait. Magyarországon akarom gyártani a világ azon részeinek, ahol nincsenek...
Megszünteti a klímaproblémát és Magyarország anyagi gondjait. Magyarországon akarom gyártani a világ azon részeinek, ahol nincsenek autógyárak. Lehetővé teszi a zöld energiahordozók : Hidrogén, Földgáz, Propán Bután gázok kompresszió nélküi normál légnyomáson történő ideális rbbanással történő hasznositását és az így keletkezeő négyszeres energiának közel 100 % os hasznositását.
A robbanóterek számának és a gyűrűalakú robbanótér átmérőjének korlátlan számú variációja eddig elképzelhetetlen nagyságrendű teljesítmény és forgatónyomaték előállítását teszi lehetővé közel 100% os hatásfokkal.
Megszünteti a levegő és környezet szennyezést: a kipufogóból csak vizpára jön ki.
A DUGATTYUS MOTOROK HÁTRÁNYAI
1. Folyékony üzemanyagok csak folyamatos égéssel tudnak égni. 2. Az üzemanyag egyharmada a kipufogóban ég el. 3. Nagy a kompressziós veszteség. 4. Korlátozott forgatónyomaték a 4cm nél rövidebb erőkar miatt. 5. A szinuszos teljesitmény és nyomaték átvitel 50 % os veszteséggel. 6. Járulékos veszteség 5 % (olajpumpa, surlódás, szelepvezérlés, akutöltés)
NAGY ROTOR MOTOR ELŐNYEI
1. Gáznemű üzemanyagok kompresszió nélküli térben képesek ideális robbanásra. 2. Az ideális robbanás energiája (4) négyszerese a folyamatos égésnek. 3. Korlátlan átmérő és robbanótér variáció. 4. Korlátlan teljesitmény és nyomaték variáció. 5. A fordulatonként 6 ideális robbanás 4 szeres energiája a nagy átmérőjű gyűrü alakú robbanótér minden pontján közel 100 % os hatásfokkal és levegőszennyezés mentesen alakul át folyamatos óriási teljesitménnyé és forgatónyomatékká. 6. Nincs surlódás (közel illesztett alkatrészek, mint a gőz vagy gázturbinák)
A Hubble kamerája több mint 4 hónapig egy sötét pontra mutatott, és megdöbbentő dolgot fedezett fel
Néhány évvel ezelőtt a Hubble űrteleszkóp kameráját az éjszakai égbolt egy kis területére irányították. A terület, amely a telihold méretének egytizede volt teljesen sötétnek tűnt, mivel szabad szemmel egyetlen csillag sem volt látható.
A Hubble kamerája több mint 4 hónapon keresztül mutatott erre a területre, összegyűjtve minden fényt, amit tudott.
Ez az, amit a Hubble látott…
Minden egyes pont a képen egy egész galaxis. Minden galaxis tartalmazhat akár 1 trillió csillagot (1,000,000,000,000).
Minden csillag körül keringhet egy bolygórendszer.
Egyedül ezen a képen több mint 10,000 galaxis látható!
Ezek a legtávolabbi objektumok, melyeket valaha fényképeztek, tőlünk több mint 13 milliárd fényévnyire.
Az alábbi képen látható galaxis legalább 8-szor annyi csillagot tartalmaz, mint a mi galaxisunk, a Tejút. Olyan nagy, hogy gyakorlatilag az aktuális fizikai elméletek szerint nem is létezhetne.
Az egész Star Trek sorozat egyetlen galaxisban zajlik. A USS Enterprise maximális fénysebességgel csaknem 10 millió év alatt érné el ezt a galaxist.
És itt jön a legjobb rész, amibe megdöbbentő belegondolni.
Mindezt egy olyan kicsi sötét, négyzet alakú területből kaptuk, aminek mérete alig tizede a teliholdnak, ahol úgy tűnt, hogy nincs semmi!
Ezek után csak egy bolond gondolhat arra, hogy talán mi vagyunk az egyetlenek az Univerzumban. Ennek az esélye kevesebb, mint egy a trillióhoz. Sőt, ennél sokkal kevesebb. Egyszerű logika, nyilván nem vagyunk azok.
Az élet létezik odakinn. Talán még több is, mint amit képesek vagyunk felfogni. Mára egyre többen vélik úgy, hogy az univerzum tele van élettel. Vannak nálunk fejlettebb és kevésbé fejlett lények. Lények, akik építenek, és lények, akik pusztítanak.
Valószínűleg minden faj rendelkezik egy ajándékkal, a kirakós egy darabjával. Hogy felfedezzék ezt a darabot, egy fajnak egyesülnie kell és együtt kell működnie. Amikor remélhetőleg mi is elérjük ezt, a következő kihívás az lesz, hogy megtaláljuk azt, hová illik a kirakósban a mi részünk. Talán léteznek galaktikus szövetségek, amelyben minden faj és civilizáció egyesül egy bizonyos galaxisban.
De miért állnánk itt meg? Miután egy galaxis egyként működik, miért ne egyesülhetne egy galaxishalmazzal, és így tovább, amíg az egész univerzum egy egységben olvad össze.
Mert valószínűleg ez lehet az univerzum célja. A neve is ezt jelenti.
Az Univerzum a Világmindenség. Ezek Isten szavai. Isten mindensége. Az Univerzum.
Nem szeretnénk túlságosan merész jóslatokba bocsátkozni, de a jelek alapján nagyon úgy tűnik, hogy a horvátok régóta ígért elektromos autója, a Rimac Concept One nagyot fog durranni. A kocsit már bemutatták a márciusi Genfi Autószalonon, és amellett, hogy külsőre sincs vele semmi gond, a paraméterei is eléggé meggyőzőek. Nemrég a gyorsulási képességéről is készült egy videó, igaz, akkor "egyedül" volt az utcán. Most azonban ellenfele is akadt a kocsinak.
Ráadásul nem is akármilyen ellenfélről, sőt, ellenfelekről beszéhetünk: az egyik kihívó természetesen egy Tesla Model S volt, míg a másik oldalról egy LaFerrari próbálta bezsebelni a negyed mérföldön (400 méter) tartott verseny első helyét. Az Archie Hamilton Racing nevű YouTube-csatornára feltöltött videó szerint a Rimac mellett még az olaszok szuperautója is úgy tűnik, mintha állna, de a Nevetséges módba kapcsolt Model S se tudott sokat hozzátenni a versenyhez.
Márpedig ha a végső autó is olyna lesz, mint a Concept, az valószínűleg konkurenciát teremt a Teslának is. No persze nem azért, mert a mindennapokban használható autót terveznének majd, de hogy egy piaci szegmenst megnyernek vele a horvátok, az szinte egészen biztos.
Az ózonlyuk 2000 és 2015 között négymillió négyzetkilométerrel lett kisebb az Antarktisz felett, a kutatók szerint.
Jó hírrel szolgáltak a kutatók, folyamatos méréseiknek köszönhetően kimutatták, hogy az ózonlyuk 2000 és 2015 között 4 millió négyzetkilométerrel lett kisebb, tehát gyógyulni kezdett.
A kutatók szerint ez annak köszönhető, hogy fokozatosan vonják ki a forgalomból azokat a vegyszereket, amik káros hatással vannak az ózonrétegre. Az ózon drámai elvékonyodását az Antarktisz felett 1980-ban vették észre.
EZT IS AJÁNLJUK:
Az ózon azért fontos, mert megszűri a káros ultraibolya sugárzást, ennek hiánya növeli a bőrrák, a szürkehályog kockázatát és kárt tesz a növényekben és az állatokban
A mostani tanulmányt több tudós is történelmi jelentőségűnek tartja.
“Ez az első meggyőző bizonyíték arra, hogy megkezdődött az antarktiszi ózonlyuk gyógyulása” – mondta Dr. Markus Rex a Alfred Wegener Intézet német tudósa.
Az ózonréteg még mindig nagyon rossz állapotban van, ám láthatjuk, hogy a montreali egyezménynek hatása van, és a lyuk hosszútávon akár be is gyógyulhat. Ez nagy lépés előre
Egy kecskeméti hangárban összeraktak egy kétüléses sport- és oktató repülőgépet, amely már most világszám, és nagyon úgy fest, pár éven belül letarolhatja saját világpiacát. Öt éve még papíron sem létezett a Fusion 212, ma már több százat azonnal el tudnának adni a Siemensszel közösen fejlesztett magyar karbonrepülőgépből.
Jött egy ausztrál, vett egyet, jött egy román, ő is vett egyet, jött egy francia, ő kettőt vett.
Így durrant be a piacra a magyar fejlesztésű, Kecskemét mellett gyártottMagnus Fusion 212 ultralight/LSA kategóriájú repülőgép a németországi Friedrichshafenben rendezett Aero 2012 repülési szakkiállításon. A “vevők” úgy rendeltek, hogy a karbonkompozitból készült gépet ki sem próbálhatták.
Még nagyobbat szólt az Aero 2016-on – a legnagyobb európai repülési szakkiállításon – április 20-án bemutatott tisztán elektromos meghajtású verzió, az eFusion. A modell az első sikeres tesztrepülését idén április 11-én abszolválta, azaz kilenc nappal az európai, de inkább világpremier előtt, hiszen a német városban mindenki jelen van, aki számít ebben az iparágban.
Az ún. aerobatikus ("műrepülő") kategóriában ilyen elektromos meghajtású karbongéppel még nem jöttek ki a gyártók – és akkor még nem is beszéltünk további extrákról. Az elektromos szekcióban a fejlesztők el is nyerték az eFlight Award 2016 európai innovációs díjat, amit 2010 óta minden évben az AERO Friedrichshafen repülős kiállításon adnak át a legjobb elektromos fejlesztőnek. (Magyarországon hivatalosan szeptember 28-án debütál a modell Kecskeméten vagy Kiskunlacházán.)
Ilyen anyagból, ilyen meghajtással eddig még nem készült olyan repülőgép, amellyel akrobatikus manővereket is végre lehet hajtani.
Mindez hamarosan komoly versenyelőnyt jelent az eFusion számára. 2017-től ugyanis a pilótaképzés részeként 40 órás vészhelyzeti képzést is el kell végezni, ami mintegy 170 ezer kereskedelmi pilótát érint világszerte. Eddig mindössze 10 órás vészhelyzeti oktatás volt előírva, de a balesetek miatt ezt az óraszámot megemelték. Márpedig vészhelyzeteket leginkább akrobatikus gépekkel lehet gyakorolni, ráadásul a Fusion-család repülőgépeiben az oktató és a tanuló ülése egyedülálló módon nem tandemben – azaz egyik a másik mögött – hanem egymás mellett helyezkedik el. Ezáltal pontosan ellenőrizhető, hogy mit is csinál jól vagy rosszul a tanuló.
Ahogy a közúti közlekedésben, úgy a levegőben is a környezetkímélő megoldások felé megy a piac. Így bár a robbanómotoros gépből már többet is eladtak – szinte minden kontinensre jutott belőlük –, az ottjártunkkor a hangárban álló elektromos verzió jelenti a jövőt.
A finn szál
A Fusion fejlesztése 2011 végén kezdődött meg, akkor még a hagyományos robbanómotoros verzió volt a főcsapás. A prototípus elkészítéséig 150 millió forintot öltek a fejlesztésbe, melyet a két tulajdonos biztosított. Nem csak saját kútfőből dolgoztak, hanem együttműködtek a pilótaképzés egyik világszínvonalú műhelyével, a Finn Repülő Akadémiával. A finnek tudták, hogy az akkor elérhető gépekkel mi a probléma: fölöslegesen nagy teljesítmény, nagy fogyasztás, nagy sebesség, túlméretezett motor, és rendkívül drága fenntartás. A finnek olyan oktatórepülőt kerestek, ami alacsonyan tartja az üzemi költségeket. Végigpásztázták a világ összes gyártóját, így találták meg a Magnus honlapját. Idejöttek, kipróbálták a gépet, és azt mondták: ez az, amit kerestek.
Már 10 robbanómotoros gépünk repült, és elkészült az elektromos, amikor ránk talált a Siemens.
A német óriáscég, pontosabban budapesti leánycége 2014-ben kereste meg a Magnust. Elektromos fejlesztéseikhez kerestek partnert, olyat, akinek van repülési tapasztalata, épített már repülőgépet, és innovációban is erős. A Siemens az elektromos hajtást, az akkumulátor- és a motorrendszert akarta fejleszteni.
Ebben a helyzetben különösen jól jött, hogy a Fusion tervezésénél és fejlesztésénél már számoltak az elektromos meghajtással. A Magnus gépébe így folyamatos fejlesztés mellett lehet beépíteni a Siemens hajtás- és akkumulátor-rendszerét – a korábbi próbálkozások során mindig át kellett (volna) alakítani egy már meglévő gépet.
Így aztán
a világ első műrepülhető elektromos repülőgépét sikerült megalkotni.
Besenyei Péter-féle kunsztokat azért persze nem lehet bemutatni a géppel, de ez nem is erre van kihegyezve. Viszont az alapokat ilyennel lehet igazán megszerezni. “Kifejezetten az oktatási piacra lövünk” – jelöli meg az üzleti célt Katona Imre, a fejlesztő Magnus Aircraft Zrt. tulajdonos-vezérigazgatója. A társaságban az Opten céginformációs szolgáltató adatai szerint még egy magyar magánszemély, Tarány Gábor birtokol tulajdonrészt.
A legtöbb gyártó a minél nagyobb hatótávolságra hajt, ők nem. Egy oktatási program 15-20 perc,
felmegy a géppel, megcsinálja, lejön, akkumulátort cserélnek, és mehet fel a következő.
Erre bőven elegendő az akkumulátorcsomag, ami jelenleg 30 perces levegőben tartózkodást bír, de a szériagyártáshoz az egyórás levegőben lét a cél. Az akkumulátort 3 perc alatt lehet cserélni.
A 2018-ra tervezett sorozatgyártáshoz már most mintegy 200 előrendelésük lenne, ha lehetne előrendelni. Jelenleg ugyanis még nem lehet, csak 2017-től rendezik sorba az érdeklődéseket. “Érezhető volt, hogy van erő ebben a piacban, főleg az elektromos meghajtásban, de azt, hogy ekkora a valós kereslet, csak most realizáltuk.” Jelentkezett egy oktatással foglalkozó holland cég, amely az egész Benelux-térségben képviselné őket. Egy kormányprogram keretében ugyanis
2025-re teljesen elektromosra cserélnék a robbanómotoros megoldásokat a földi és légi járművek területén.
Egy másik – méreteiben a Benelux-államokhoz nem is hasonlítható – felvevőpiac Kína. Egy tavalyi kormánybejelentés szerint a következő 5-10 évben 2650 új belső repteret építenek – és mellé iskolákat is. Ugyanebben a periódusban 12 ezer Airbus- és Boeing-gépet rendeltek be, ezekhez legalább 70 ezer pilótát ki kellene képezni. Jelenleg 2600 pilótát tudnak egy évben kiképezni, mert ennyi oktatóbázissal rendelkeznek. Kínában a szmog miatt kimondottan környezetbarát gépekkel terveznek.
Bombáznak Kínából, hogy velünk akarnak dolgozni.
A kínai piacon 10 éven belül sokkal több pilóta lesz, mint a világon összesen, fokozatosan nyitják meg ugyanis a légteret a polgári repülés előtt. Indiából már tavaly novemberben megkeresték a Magnust, 250 repteret építenek, és nagyjából ugyanennyi iskolát is.
Kecskeméten minden hónap utolsó péntek-szombatja nyitott nap, a dílerek behozzák a potenciális vásárlókat és érdeklődőket. Amikor a gyártóbázison jártunk, éppen délutánra várták a komplett francia műrepülő-válogatottat, hogy kipróbálhassák a benzinmotoros gépet, hátha megtetszik, és ők is rendelnek párat.
Arról persze szó nincs, hogy a piac üres lenne,
többen is tolakodnak ebben a szegmensben, bár a szénszálas, fullkarbon test elég ritka, azért van a piacon, a korábban fémből készült gépeket gyártó cseh Sportcruizer és a szlovén Pipistrel gyártók kísérleteznek ilyen műrepülőgépekkel – mostanában térnek át a karbonra. Nemrég a kínaiak is kijöttek egy hasonló géppel. Mindenki robbanómotoros meghajtással, persze.
El nem hanyagolható előny a versenytársakkal szemben, hogy a Fusion 212 típusból 10 darab már ma is repül.
Ahhoz, hogy az érdeklődés akár csak egy részét is kielégítsék, kapacitást kell bővíteniük – nem is kicsit. A jelenlegi pénzügyi és technológiai adottságaik mellett havi 2-3 gép gyártására képesek, az összes igényt a mostani kapacitásaikkal csak 15-20 év alatt tudnának kielégíteni. A cél az lenne, hogy legalább havi 10 elektromos gépet építsenek, és emellett nem lehet felhagyni a robbanómotoros repülőkkel sem. A szériagyártás egy gép előállítását 1100 munkaóráról 1000 alá tudja leszorítani.
Az igazi léptékváltáshoz a gyártóhelyet bővíteni kell a mostani 750 négyzetméterről 3 ezerre, a 15 fős gyártást pedig 150 fősre. A repülőgép kompozit “karosszériáját “ jelenleg Szerbiában készítik, ezt ekkora mennyiségnél vissza kell hozni. A szériagyártásban ugyanis nem lehet “ráülni” egy alvállalkozóra, mert a minőségi kontroll és a határidők betartása szigorú feltételekhez kötött, ha bárhol megakad a gyártás, súlyos kötbérekkel kell szembenézni.
ekkora kapacitásnövelést nem tudnak finanszírozni.
“Erősen előrehaladott” tárgyalásokat folytatnak magyar és külföldi, nagyon magasra taksált, ám a közvélemény számára ismeretlen szakmai befektetőkkel. “Még az első félévben realizálni kellene a forrásbevonást, hiszen a fejlesztés nem áll le.” Négy-öt olyan ajánlat van, amely
egy az egyben megvenné a céget, és mindent el is vinne az országból.
De a tulajdonosok a többségi magyar tulajdont támogatnák, csak kisebbségi részt adnának el.
Minden szempontból versenyképes
A karbon jóval drágább, mint a fém, viszont sokkal könnyebb, így lényegesen kisebb teljesítményű motorral is meg lehet hajtani. Emellett az üzemeltetési költségek is jóval alacsonyabbak: míg a konkurencia gépei jellemzően kerozinnal közlekednek, a Magnus motorosai egyszerű 95-ös oktánszámú benzinnel. Már az egységnyi árkülönbség is kétszeres, hiszen a kerozin literje 2 euró. Ráadásul kerozinból a konkurens gépek elfogyasztanak óránként 85-100 litert, a Fusion robbanómotoros változta 15-18 litert eszik. A jelenleg elterjedt oktatógépek ára 100 millió forint körül mozog, a Fusion 212 ára ennek hozzávetőleg a harmada.
A motoros gép nettó súlya 310 kg, az elektromosé is csak 410 kg. (Emberekkel is 600 kiló alatt van.) Amikor “helyzet” van, akkor sem kell katapultálni a pilótáknak, hanem a fülke előtt elhelyezett ejtőernyő kinyílik, és szépen lehozza az egész gépet pilótástul, oktatóstul.
A gép műszerfala nem tűnik bonyolultabbnak, mint egy autóé. Az egész rendszert műholdon keresztül állandóan ellenőrizni lehet. Ha valamit frissíteni kell a beállításokon, a gyártó távolról beavatkozhat. Az eFusion olyannyira csendesen közlekedik, hogy fejhallgató nélkül is lehet beszélgetni benne.
Itthon értékesíteni nem igazán lehet. “A magyar iskolák inkább megvesznek 5-6 millió forintért egy használt Cessnát, semmint új gépbe fektetnének” – mondja Katona Imre vezérigazgató, az egyik tulajdonos, aki szerint inkább a tengerentúli piacokban lehet bízni.
Mivel az USA és Magyarország között nincs bilaterális légügyi egyezmény, magyar gyártó közvetlen nem szállíthat repülőgépet az USA-ba. Az amerikai piac becserkészése érdekében ezért létrehoztak Texasban egy végszerelő leánycéget, a Magnus America LLC-t – így a kijövő gépek "amerikaiak" lesznek.
A Fusion 212 alkotó elemeit tekintve egyébként több mint 50 százalékban magyar: ilyenek a precíziós módon – lézervágással, CNC-marással – megmunkált fémelemek, vagy például az ülések. Hogy mennyibe fog kerülni az új, elektromos gép? Egyelőre nem tudni, mert a Magnus már kikalkulálta a maga árát, a Siemens azonban a folyamatos fejlesztés és tökéletesítés miatt egyelőre kivár.
